Réka Boudoire-ja

1. Meséld el nekünk, miért ezt a nevet választottad!

Sokat gondolkoztam milyen nevet adjak a blogomnak, ami kifejezi azt, amivel foglalkozni szeretnék. Mivel először az általam összegyűjtött, újragondolt egyedi lakástextileket szerettem volna értékesíteni, egy, a hálószobához kapcsolódó fogalmat kerestem. De mivel engem a ruhák, az ékszerek, a lakberendezés is érdekel, és maga az alkotás is, szűknek éreztem csak a hálóra, vagy az ágyneműhuzatokra koncentrálni. Aztán beugrott a boudoir. Ami egy nagyon intim, bensőséges, személyes tér, ami csak a NŐről szól, ami tele van titkokkal, érzelmekkel és kincsekkel. Ahova visszavonulhatunk és önmagunk lehetünk,önmagunkkal lehetünk. Amit magunk alakíthatunk kedvünk szerint, mert nem kell megfelelnie a praktikumnak és ésszerűségnek, férfi elvárásoknak vagy anyai kötelezettségeknek. Mert néha erre is szükség van, hogy aztán boldogabban adhassuk magunkat át a családnak, a barátoknak, a munkának. Egyszóval tökéletesen kifejezi azt a hangulatot, amit közvetíteni szeretnék, és megjelöl egy helyet, ahol találkozhatunk, beszélgethetünk, pletykálhatunk, vagy akár virtuálisan sziesztázhatunk, teázhatunk:)

2. Nem tudok elmenni szó nélkül a rendkívüli kifinomultság mellett, ami a válogatásaidból árad. Mikor szerettél bele ebbe a romantikus-eklektikus stílusba?

Amikor elkezdtem a facebookos oldalt csinálni, az volt az első és legfontosabb alapelvem, hogy csak olyan képet rakok fel, ami nekem tetszik. Bármilyen stílus vagy téma jöhet, de csak az én személyes szemüvegemen keresztül. A stílust otthonról hoztam:) Kedvenc példám erre, hogy nagymamám az 50-es években repülővel járt fel Pestre a körútra vásárolgatni az 5 éves Anyummal:)))) Vagy hogy a 60-as években körbeutazták Európát, mikor még útlevelet sem nagyon lehetett kapni....persze volt, hogy egy hétig szó szerint csak szőlőt ettek ebédre az úton, mert csak arra telt. Nálunk soha nem voltak szekrénysorok, de mióta az eszemet tudom mindig volt külföldi lakberendezési magazin. (Mivel a mai napig nem tudtam, most megkérdeztem Anyut, honnan szerezte be őket a 80-as években. Először Nagymamám hozott haza néhány, Párizsban kukák mellől felszedett magazint, majd később Szabadkán vásárolt Anyu többéves példányokat, ahova rendszeresen átjártunk gyerekkoromban:) A romantikus stílus biztosan ezeknek az ezerszer végiglapozott francia és angol magazinoknak köszönhető, amiknek a képei már gyerekkoromban beleégtek az agyamba, és van amire máig emlékszem, hogy melyik számban láttam:) Elő is szoktam venni őket, mert Anyuéknál természetesen dobozolva mind megvannak:)

És volt még otthon sok egzotikus tárgy az utazásokról. És sok elbeszélés, és történet, és diavetítés a külföldi utakról, a szebbnél szebb helyekről.

Fontos még megemlítenem a japán hatást. Anyu még középiskolában kapta meg egy japán lány levelezési címét, az angol nyelv gyakorlása végett. Ez elég jelentősen befolyásolta az otthon felhasznált dísztárgyak jellegét is, mert rengeteg tradicionális japán holmit kaptunk az évek során Teruyotól, illetve a szüleim is sok mindent hoztak a hónapos japán útjukról. És én ezek között nőhettem fel, ami most visszatekintve hatalmas kiváltságnak tűnik.....

Úgyhogy az eklektika innen eredhet, hogy nyitott vagyok mindenre ami szép, bárhonnan is jön. Én magam is éltem már Milánóban és Luxembourgban is, és rettentően vágyom még Keletre, hogy a saját szememmel lássam azt a sok csodát:)

3. Ha nem indiszkrét a kérdés, megsúgod nekünk, hogy honnan merítesz inspirációt a mindennapjaidhoz?

Rengeteg képet gyűjtök a netről, ami egy "szépek" nevezetű mappában várja, hogy egyszer felhasználjam. Ezt szoktam görgetni, és ha egy témából összegyűlt már egy adag kép, és ez a téma a napi hangulatomhoz is passzol, akkor aznap azt veszem elő. De jönnek persze extra sugallatok is, pl. a párizsi sétát éjjel álmodtam meg, mennyire jó lenne másnap Párizsban ébredni. Hát így is lett:) Vagy ha konkrét feladatom van, készülök egy barát köszöntésére, vagy dekorálom a lakást, akkor ahhoz igazodik a téma is. Néha egyszerűen csak nagyon éhes vagyok már a gép előtt, na akkor jönnek a finomságokról az ínycsiklandó képek:)

4. Gyermekkorodban hogyan képzelted el magad felnőttként? Sikerült olyanná válnod?

Volt egy határozott tervem: elvégzem az iskoláimat (erre vonatkozóan semmi konkrétat nem tudok felkutatni az emlékezetemben), férjhez megyek, és 30 éves koromra lesz 2 gyerekem, remélhetőleg egy fiú és egy lány. Nem tudtam ennél nagyobb boldogságot és kiteljesedést elképzelni. Nem vagyok egy karrierista típus, ebből hamar kiderült:) És igen, sikerült ezt a célt megvalósítanom, nagyon boldog vagyok, hogy ilyen gyönyörű családom van:) Addig bele sem gondoltam, hogy valóban elértem az álmaim, amíg egy drága barátnőm meg nem jegyezte, hogy "neked minden sikerült". Igen, minden, amire vágytam:)

5. Mit jelent a számodra a "kincs" kifejezés?
A kincs a család, a gyerekek.

6. Mi tesz igazán boldoggá?

Ha körülöttem mindenki boldog, jól érzi magát, a helyén van. Ha nézem a játszó gyerekeimet. Ha elismerést kapok a munkámért. Ha sikerül valami szép dolgot olcsón megszereznem:) Ha egy ajándékom örömöt szerez.

7. Mi a legmerészebb álmod?

Hogy olyasmiből éljek meg, ami a szenvedélyem is, nem csak a munkám. Még keresem az utamat, és nagy kérdés, hogy megtalálom-e addig, míg véget nem ér a GYES/GYED. Szeretek fejdíszeket készítgetni, sok kreativitásra ad lehetőséget, mindig lehet újjal kísérletezni. A képek gyűjtése is mindig feltölt, amíg végignézem azt a sok szépséget. Most egy - a Boudoiron jött - felkérésre egy lakás újraöltöztetésében is benne vagyok, ami szintén nagyon izgalmas feladat, stílusossá, személyessé, egyedivé tenni egy otthont, összevadászni a hiányzó elemeket, és újragondolni a már meglévőket. De az igazság az, hogy a legmerészebb álmom már megvalósult, pont most élem át mindezekkel, amiket felsoroltam:)))

Elérhetőségeim:
boudoir.bolt@gmail.com
http://www.facebook.com/pages/Boudoir/104631892953883
http://www.rekaboudoirja.blogspot.com