Smart buy Helsingborg Söderpunkten

Bővebb info ITT!

Minden pénzem el tudtam volna költeni itt...Többet nem is mondok, a képeknél úgyse tudok beszédesebb lenni...

Bakluckeloppis

Idekint van a piacoknak egy másik típusa is, ahol, mint Veszprémben, magánemberek árulják a holmijukat. Ez a bakluckeloppis.

Csináltam pár képet, de többet találtok ITT, a "cég" facebook oldalán.

Rettenetes a tömeg, nagyjából az eladók fele és a vásárlók kis hányada svéd, a többi a török és arab bevándorló, akikből nem kevés van jelen itt is...

Emberbarátibb annyiból, hogy 11 órakor van kapunyitás és 15 óráig tart nyitva, ezalatt mindenki szépen felnyitja a csomagtartót és kipakol az autója elé.

Vannak ínyencfalatok...de nehezen boldogultam volna anyu nélkül, mert angolul az idősebbek nem nagyon beszélnek... Anyu meg már (alkudni legalábbis) remekül tud svédül!

Annácska apa hátán vészelte át, azt kell mondanom, egészen kevés nyafogással megúsztuk.

És a zsákmány:

Az árakról annyit, ami az asztalon van, átszámítva nagyjából 9000 Ft. Ez viszonyítás kérdése, nem olyan sok, de nem is kevés, nekem épp megérte.
De tekintve, hogy ők itt kint minimum hatszor annyit keresnek, igazán barátinak számít.

Újra kint

A búcsú-utunk Svédországba. Ez is elérkezett.

Sajnos nem tudom megmondani, miért, de valami végtelen örö m és megnyugvás itt lenni.

A személyes élményekkel, benyomásokkal nem szeretnélek terhelni Benneteket, inkább maradok a szigorúbban vett "szakmai" dolgoknál, ugyanis itt kint sem hagytam fel a kincskereséssel és kivételesen a különleges alapanyagok felkutatását tűztem ki célul.

Míg korábban a porcelánok és üvegek, fémek is nagyon izgatták a fantáziámat, addigra mára inkább a textilek, varrási kellékek, kiegészítők váltak elsődlegessé a kereséseim során.

Itt létünk harmadik napján adódott az első lehetőség ellátogatni egy ilyen lelőhelyre, ami nem is igazán piac, sokkal inkább egy csarnok, ahol a pünkösdisták (Pingstkykrkans) second hand shopja működik. Ők egy vallási közösség itt, a saját egyházukkal, akik "adományokat", otthon feleslegessé váló holmikat szolgáltatnak be, majd tesznek pénzzé.

Anyut faggattam, mégis hogyan kerül ide ennyi holmi, hogy heti két nyitvatartást is simán vállalhatóan visz a terem, azt mondta, hogy mindenfelé járnak a teherautóikkal is, többek között a holnapi "backlucka loppis"-ra is kimennek, hogy a piac végén azokat a tárgyakat begyűjtsék ingyen, amit nem tudtott eladni a gadája, de már nem akar hazavinni.

Hoztam hát pár képet a helyről magáról:

Nagyjából érzékelhető, hogy ez egy szép nagy helység, tematikusan elrendezve, porcelánok, fémek, üvegek, textilek, nagy bútorok, lámpák, stbstb...
Akadnak mesés bútorok jó áron, de még csak odamennem is fáj, hiszen ma is kiszúrtam egy régi fehér fa karosszéket, zsákvászonnal behúzva, nagyjából 5000 Ft áron, a hazaszállítása viszont megoldhatatlan akadályt képez.

Bővebb info róluk ITT!

A kép is átalakul...

előtte

utána

Fehér szívek, avagy egy függöny reinkarnációja

Ezek a szívek egy függöny anyagából készültek, amit alábéleltem, felvágtam és ilyen formán alakítottam újjá.
Nem levendulások.
CSAK szívek.

Bébikéknek

Fehér és kerek

Fehér mániám van, a fehér rabságában élek, ez tagadhatatlan.
De ez édes rabság a számomra, olyan "betegség", ami gyógyít is egyben.
 Valamiért úgy érzem, hogy a lelkem egy része hiányolja a fehéret, a rendet, a nyugalmat, mert ikrek jegyűként sokszor nehéz ezeket a dolgokat megteremtenem magam körül.
Közben pedig nem vágyom semmi másra, mint hogy rend vegyen körül és nyugalom, ennek ellenére ez sikerül a legkevésbé általában.

Sokszor elgondolkodom azon, mennyire vagyok egyedi.
És mindig rájövök, hogy nem kifejezetten, de talán nem is az a célom, hogy egyedi legyek.
A tárgyak kinézetét illetően semmiképpen.
Az egyediséget azáltal szeretném elérni, hogy olyan anyagokat használok fel, amik pótolhatatlanok. A körpárnáim és a többi fehér párnám alapja is vintage lepedő, az igazi, a vászon, a ropogós.
A terítőket kár is lenne magyarázni, egyszer valaki rengeteg órát töltött el az elkészítésükkel és minden egyes szálban érzések, lélek van.

Nem akarok hát túl költői lenni, de az én munkámnak egy célja van, az értékmentés.

Nem szeretek bolti anyagokkal dolgozni, az is a munkám része, de nem az a kedvencem. Hanem amikor benyúlhatok a régi textilek közé, a csipkék  megfogják a kezem, és belekapaszkodnak, mikor melyik. Amelyik épp megérett rá, hogy újjászülessen.