Olyan aranyosak vagytok,hogy így aggódtok értem...Jelentem,az életem rendbe jött. Vagyis én jöttem rendbe.
Boldog vagyok,már tudok itthon egyedül táncolni pizsamában és énekelni torkom szakadtából mindenféle slágereket,mosolygok,nevetgélek és nézegetek olyan képeket,amiken felhőtlenül boldog voltam.
Leszek is még.Tudom,hogy nagyon sok szépség vár.Tudom,hogy nagyon sok értékes ember van körülöttem és az a hitem sem veszett el,mi szerint nincsenek már Úriemberek a földön,mert igenis vannak..
És úgy bánnak a Nőkkel,ahogyan azok megérdemlik.Nő módjára:)És vannak még,akik tudnak udvarolni.És tudnak és szeretnek bókolni,és felnőttek.És komolyak.
És felelősséget vállalnak a tetteikért és a kimondott szavaikért...
Fürdök a figyelemben,bár nem így terveztem..De ez segít,hogy pillanatok alatt talpra álljak.
Olyan boldog vagyok,amilyen a kapcsolatomban sem nagyon voltam...ez másfajta boldogság.Olyan boldogság,amilyet az ember akkor érez,amikor a vágyai,álmai válnak valóra, amikor rájön,hogy a Hit, és a Remény még élő fogalmak, amik mögött Tartalom van.
Erős vagyok.
És szeretlek Benneteket!
Köszönöm,hogy vagytok!
Bejuskám,Te jutottál eszembe kapásból...nehogy feladd,nehogy!!! Olyan jó élni és ha ezt tudod,megtalál,akinek meg kell találnia. Én már tudom, hogy engem is meg fog.:)



