2016. január 29., péntek

Költözés

Kedves blogspotos olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm eddigi megtisztelő figyelmeteket, és a rengeteg visszajelzést, amit kaptam Tőletek.
Úgy alakult az előző évem, hogy év végén eldöntöttem, költözöm.

Akkor még nem tudtam, hogy az otthonom is, nem csak a blogom...

A továbbiakban EZEN A LINKEN értek el, és olvashatjátok a régebbi és újabb posztokat is, természetesen a legnagyobb kedvenceket átvittem és könnyebben kereshetővé tettem.

Hogy kép alapján is tudjatok keresni, készült egy külön pinterestes felhasználói fiók is, ahol kvázi tartalomjegyzéket találtok és ahol minden bejegyzés szerepel.
ITT érhetitek el ezt a fiókot.

Gyertek velem tovább, ez a blog itt megáll és ez az egyetlen poszt marad rajta.
Kövessetek ott is, mert izgalmas tartalmakkal készülök!

2013. október 26., szombat

Tálaló szekrény átöltöztetve




Az úgy volt, hogy nagyon rég gyűjtöm a fehér porcelánokat, ez a mániám. Korábban a konyhába sikerült piacolnom egy nagyon szép kis tálas polcot, de az utóbbi időben kinőttem, ezért szükségessé vált egy komolyabb holmi beszerzése.

Hónapok óta böngésztem a használt búrotok között, amikor rátaláltam erre a darabra a vaterán. Az egyik kedvenc szentendrei eladómnál volt, ami azért is nagyon előnyös, mert ugye onnan származom, könnyű elhozni, hiába 120 km tőlünk.
Beiktattunk hát egy hazalátogatást, és vittünk magunkkal egy 2 méteres, ponyvás utánfutót itthonról, 3000 Ft-ért. Persze egész héten egyedül aznap szakadt az eső, de mivel sejteni lehetett, fel tudtunk készülni.

A szekrény maga statikailag szuper állapotban volt, a belseje is, eltekintve attól, hogy valaki minden eltörött polcot és repedést széles, barna ragasztó szalaggal takart el, és ennek nyomait nitro higítóval kellett kitörölnöm.
Az anyaga dió, minden valószínűség szerint, és még a hátlapja is nemes anyag.
Mivel az aukciót több, mint huszan megfigyelték, nem tétovázhattam és 29900 Ft-ért villámáron elhoztam.


Az "előtte" állapot jól mutatja, hogy alapvetően csak annyi dolgom volt, hogy fessek...Nem nagyon kellett sehol glettelni, vagy ilyesmi. 
Nekem pedig van egy speciális, bár egyáltalán nem szabályos festési módszerem, mert lusta disznó vagyok, bár ezt bármikor, bárki előtt vállalom.
A szabályos ugye az lenne, hogy csiszolom, alapozom, csiszolom, festem, csiszolom, lakkozom, csiszolom, lakkozom, mindezt több rétegben, így elmondva is egy örökkévalóság.
Próbálkoztam kis ideig, mire megtaláltam a megoldást, a TRILAK trinát fantázianevű univerzális alapozója formájában:

Ez az alapozó bármilyen festékboltban beszerezhető, ha a péti gazdaboltban is van, mindenhol lennie kell:) 2230 Ft nálunk egy liter, de ez nyilván változó lehet. 

A festési módszerem lényege a kopott hatás, a matt felület.
Ennek megfelelően nem csiszolok semmit, egyenesen a lakkozott felületre viszem fel hengerrel az alapozót olyan sok rétegben, amennyi a teljes fedéshez kell.


A nehezen elérhető helyeken ecsettel dolgozom, az egyet kiválasztásánál fontos szempont a jó minőség, egyetlen okból, nincsen idegesítőbb az olyan ecsetnél, amiből minden húzásnál hullik a szőr. Arról nem beszélve, hogy ocsmány lesz a végeredmény.


Festés előtt levettem a cilindereket a zárak helyénél (pontosabban a férjem vette le) és nekiálltunk kulcsokat keresni a zárakba is, mert egy sem volt hozzá. Valami eszement okból minden zár különböző volt, végül kiszereltük őket és egy kulcsmásolónak adtuk be, hogy keressen hozzá valamit.

A kulcslyukak helyére eredetileg fiókgombot szerettem volna tenni, de aztán meggondoltam magam és milyen jól tettem...egyszerűen csak visszaraktam a régi cilindereket. Nem hiszem, hogy bármi más itt jobban mutatott volna.

A festék megszáradása után P60 vagy P80-as csiszoló papírral "feltéptem" a sarkoknál a felületet, utána pedig P100-as csiszolóval kicsit finomítottam. A csiszolás még hatásosabb, ha nem teljesen kemény még a felületen az anyag.


Az alsó rész elkészülte után a felső résznek álltam neki, először is maszkoló szalaggal kitakartam az üveget, megspórolandó egy kis plusz munkát, utána az előbb leírt módon festettem és csiszoltam.

Mivel nincsen rajta végül lakk, kopik tovább a felület a használat során és a szállítás közben, a felhurcolkodás közben is érték "sérülések", ám ezekre számítottam korábban és azt kell mondanom, a számításom olyan értelemben be is jött, hogy ezek a plusz sérülések még jót is tesznek neki.


Amikor először megláttam a hirdetést az aukciós oldalon, és láttam, hogy 180 cm a szekrény, tudtam, hogy meg kell vennem, mert a beugrónk hihetetlen "érdekes" méretű, 192 cm széles. Nos, ahogy a fiúk elmesélték, nem volt egy leányálom a kb 120 kg-os szekrényt betenni... az alját még csak-csak, de utána ezen a kicsi helyen rátenni a sokkal nehezebb felső részt, hát...

Örök hálám nekik!

A festés előtt nagy dilemmám volt, milyen is legyen. aztán egyik este bevillant, hogy fehéren a fehér milyen...semmilyen, ezért a belső felületét, ha már egyszer ennyire szép, meg kéne hagyni eredeti állapotában. Úgyis szükség van egy kis keretre és megfelelő háttérre, hogy a porcelánok formáját kihangsúlyozza.
Így is lett:



Végeredményben szerintem szinte felismerhetetlen lett, semmi köze a régi önmagához és amellett, hogy a külseje hófehér, a belsejét meghagytam a réginek. Ez talán csak magyarázkodásnak tűnik, de fontos volt, hogy valahol azért tisztelegjek a régisége előtt.
Ez most ilyen formában sikerült.




2013. október 1., kedd

Little drummer boy

IMG_1593

A dob papír törő hengeréből készült, amit felszeleteltem.
Az elkészítési útmutatóját is hozom később kicsit, akkor majd mindenki elkészítheti a maga verzióját.
Karácsony, karácsony…nem is olyan sokára…az életemben a karácsonyoknak mindig nagyon fontos szerepe volt és ez így van most is. Úgy készülök rá, mint mások az esküvőjükre, és míg abból jó esetben csak egy van az ember életében, karácsonyból számos is akad.
Karácsonyra készülni több hónapos feladat nálam. Minden évben eltervezem, hogy szépen összerakok egy tervező albumot, amivel majd egyszer gond nélkül időre elkészülök mindennel, de ennek a megvalósításába még bele sem tudtam kezdeni. Gyanítom, hogy több év alatt lesz meg.
Mindenesetre mivel eléggé asszociatív ember vagyok, összeszedtem szavakat, fogalmakat, kifejezéseket, kinek hogy tetszik, amik segítenek évről-évre elindulni és kitalálni a részleteket.
Íme tehát az én listám:
  • fém süteményforma
  • rénszarvas
  • ezüst
  • foncsorozott
  • ezüstözött gyertyatartó
  • moha
  • toboz
  • üvegharang/búra
  • gyapjú
  • kenderzsinór
  • likőr
  • gyöngy
  • lámpás
  • szív
  • kristály
  • masni
  • természetes
  • kötött
  • filc
  • mézes
  • koszorú
  • üveg kelyhek
  • csillag
  • fagyöngy
  • bross
  • fedeles üveg
  • kekszes doboz
  • emeletes kínáló
  • tortatál
  • bársony szalag
  • szőrme
  • kristály talpas pohár
  • metszett üveg
  • csatos üveg
  • fahéj
  • szalvétagyűrű
  • lámpaernyő
  • csizma
  • madár
  • kockás szalag
  • mókus
  • őz
  • csipke
  • csengettyű
  • kosár
  • fa láda
  • tejüveg
  • kidíszített gyufásdoboz
  • kötény
  • angyal
  • pirított mandula
  • gyertyakoppantó
  • sült gesztenye
  • textil szalvéta
  • tányéralátét
  • csillagszóró
  • képkeret
  • pom-pom
  • abrosz
  • képeslap
  • adventi naptár
  • takaró / pokróc
  • ajándéklista
  • forró csoki
  • hópihe
  • kiskanál
  • gyertya
  • párna
  • madonna
  • tálca
  • origami csillag
  • csomagolópapír
  • só/liszt gyurma
  • pecsételés
  • márvány lap csokihoz
  • Bailey’s

Dob dísz tutorial

A múltkor elkészítettem a dob forma karácsonyfadísz első példányát és akkor rájöttem, hogy egy végtelenségig variálható darabról van szó, ezért hasznos lenne egy alap elkészítési útmutató, amit aztán mindenki saját szája íze szerint változtathat, az otthon levő anyagok tükrében.
Nos, ami mindenképpen kell: az egy alap, henger forma, ami vagy készen van, papírtörlő, wc papír vagy ragasztószalag henger, ezek hiányában készíteni kell egyet, az sem nagyon bonyolult.
Ezen kívül biztosan kelleni fog mindenféle karton, vékony zsinór, szalag, fogpiszkáló, üveggyöngy. A technikai részekhez ragasztó, jó, ha van ragasztópisztoly, de anélkül is megy, illetve én celluxot is használtam.
Aztán az összeállításhoz szerelőkarikák, de ez is megoldható máshogyan.

IMG_1811 IMG_1812
Ha megvan az alap, akkor veszek egy kartont, aminek azért van elég tartása, és abból készítem el az alap és fedőlapot, az alább látható módon:
A kartonon körberajzoltam a hengert, egy fél centis ráhagyással kivágtam, és bevagdostam, hogy utána könnyen a hengerre hajthassam és ragaszthassam.  Előtte célszerű egy tűvel vagy rotring (behúzott hegy) ceruzával körbe karcolni a kört, jobb így bánni vele. A leragasztott fülecskékre azért van szükség, hogy fixebb legyen a dolog. A biztonság kedvéért én még celluxszal is körberagasztottam, így már tutira tartani fog.
IMG_1813 IMG_1815 IMG_1816 IMG_1817
Amikor készen van az alap, a díszítés kezdődik és innen mindenki szabad kezet kap:)
Én kotta papírt ragasztottam a tetejére és az aljára, de ehelyett bármi mást is ráragaszthatsz, akár festheted is. Ha papírt ragasztasz, akkor utána azért vágd körbe, hogy biztosan passzoljon. A kerek részeknél is lehet alkalmazni ezt a fülecskés ragasztást, mint amit az alapnál, csak én lusta voltam, meg a végén a pompom szalag úgyis eltakarja.
Aztán jön a henger palástja, amit megint tetszés szerint lehet beborítani, nekem most ez a karton tetszett meg. A scrapbook kartonok között nagyon sok szépet kapni, érdemes ott körülnézni! Amikor ráragasztottad a palástra a kartont, egy zsinórral érdemes átkötni, amíg megszárad, így biztosan jól tart majd.
IMG_1818 IMG_1819
Ezután jön a ragasztópisztoly és a díszszalag alul is, felül is.
A dobverőkhöz ragasztóba mártottam a fogpiszkálót és a gyöngyöt egyszerűen csak ráhúztam. A másik végét lecsíptem, mert egyrészt hosszú, másrészt hegyes.
IMG_1820 IMG_1822
Egy nagyobb lyukú tűvel szépen elkezdem cikkcakkban végig ölteni az alsó és a felső szalagot, ez nagyon feldobja az egészet. Amikor körbe értem, rákötöttem egy karikát és a dob rész jóformán kész is, jöhetnek a dobverők. Először is beragasztóztam a szabad végét és rátekertem a zsinórt, hogy eltakarjam azt a részt, amit levágtam és nem túl szép, ezzel szintén fel is dobom kicsit, jobban fog illeni a dobhoz.
IMG_1823 IMG_1824
Amikor ez megvolt, akkor nagyon vékony drótból készítettem két hurkot és arra két szerelőkarikát akasztva rátettem a dobra, így lett egy kis játéka, nem fog olyan mereven lógni mellette.
IMG_1825 IMG_1829

Jöhet egy akasztó és kész is! Voilá, mehet a fára.
Vagy ahová szánjátok…
ITT egy másik verziót is találtok, amit korábban készítettem, arra az esetre, ha a pompomos téma kicsit sok lenne:)
(A képek kattintásra nőnek!)
Mindenkinek sok sikert az elkészítéshez, megtisztelnétek, ha megmutatnátok, milyen dobok születtek!
Ölelés:
byebye copy

2013. február 11., hétfő

Csipkés lámpa mese

A kiindulási állapot

Az úgy volt, hogy ez a lámpa nagyon megtetszett nekem a vaterán és mivel nagyon olcsó volt, 1600 Ft mindennel együtt, működőképes állapotban, lecsaptam rá. Bár eleinte csak a lámpatestben láttam fantáziát, mivel esztergált, festhető kedvem szerint, később jött a megvilágosodás, hogy tulajdonképpen az ernyő formája pedig teljesen alkalmas a kerek csipkéim újrahasznosításához.


A képeken látszik, hogy az eredeti ernyő vállalhatatlan állapotban volt, le is vágtam a vázról, vigyázva, hogy az alapozás sértetlen maradjon. Az ilyen ernyőknél a keretre végig pamut szalag van tekerve, amihez hozzá van varrva az ernyő, hogy ilyen szépen kifeszüljön.
Ezt mindenképpen javasolt megtartani, és ha tönkre van menve, egy ragasztópisztoly segítségével rögzíteni egy jó hosszú szalag egyik végét és újra tekerni. Nagy segítség.


Az ernyő alja hullámos, és a méret adta magát, hogy onnan kezdjem a munkát, így szépen odaillesztettem az első kis terítőt és mivel teljesen jól passzolt, fel is varrtam először az alsó vázhoz, ami be van tekerve, és utána végig az oldalsóhoz is odaöltöttem.
Könnyebb lehet, ha az ember az első terítőnél a keretre hajtja a túl lógó részeket és azokat ölti össze a kifeszülővel. Később a terítők mintája alapján lehet dönteni, hogy hajtsunk vagy ne, és ha nem,melyik minta kerüljön "felülre", melyik kapjon hangsúlyt.

A terítőket érdemes kikeményíteni a munka megkezdése előtt, mert sokkal könnyebb látni, valójában mekkora és mennyire lehet nyújtani, húzni deformálódás nélkül.

NE kezdjünk bele, ha nincsen türelmünk, ha rossz a kedvünk és sorolhatnám, mert nagyon bogarászós, lassú, aprólékos munka, több napba is telhet, az ernyő méretétől függően, de mint egy nagyibb hímzésnél, a végeredmény majd bőségesen kárpótol.

A körök értelemszerűen  fognak lyukakat is hagyni egymás között, hiába törekszik az ember a maximális fedésre, ezeket darabokra vágott vagy kisebb csipkékkel fedhetjük le.

Teljesen kifeszíteni akkor érdemes, amikor a felső peremnél rögzítjük, ott célszerű jól meghúzni az egészet, mert elvileg a függőleges drótokon tud mozogni az anyag.
Felül ugyanúgy be van tekerve a keret, áthajtjuk rajta a csipkék szélét és levarrjuk a kifeszített részhez a felső peremen áthajtva.


Ha elkészült, fújjunk egy nagyot. Veregessük meg a vállunkat, mert az egészben ez volt a legnehezebb munka, innen kezdve jöhet a szórakozás.


Én természetesen nem tudtam kivárni a teljes elkészülést, mert muszáj volt beüzemelnem, hogy lássam, milyen a látvány.
Először egy kis teljesítményű takarékos izzót tettem bele, ami ráadásul tejüveg körte is volt, egyáltalán nem vetett árnyékot az ernyő.
Ám amint kicseréltem egy víztiszta körtére, nagyobb teljesítménnyel, varázslatos árnyékokat kaptam az egész szobában.


Jöhet hát a lámpatest kezelésbe vétele.
Az első dolog, hogy szét kell szedni az elektromos részt, hogy csak a nyers fa maradjon a festéshez.
Ennek az első lépése, hogy a lámpa alján levő rögzítő csavart, ami a vezetéket szorosan fogja, kicsavarjuk egy lapos csavarhúzóval.

Ez az elem lehet műanyag is, amint látjuk, bár megmondom őszintén, eddig még csak fémből láttam. Ha műanyag van rajta, nagyon óvatosan a csavarhúzóval, mert olyan puha anyag ez, hogy azonnal tönkremegy és nem tudjuk visszazárni többet az életben soha.

A kapcsoló felett célszerű elvágni a vezetéket.
Ha ez megvan, akkor már csak ki kell tekerni a foglalat nyakánál levő menetes csavart és felfelé ki lehet húzni az egészet.


Lusta nő lévén nem szeretek csiszolni és a lakásban pláne nem, télvíz idején pedig ide szorulok az ilyen munkákkal (is). Ezért festek alapozóval.
Így nem kell csiszolni és a festék megtapad rendesen, míg alapozó nélkül az előző festék és lakk rétegeken előbb-utóbb elcsúszna az egész.
Dupla réteg alapozót használok, festéket nem is.
A TRILAK Trinát univerzális MATT fehér alapozó vált be a legjobban, aminek egy doboza 9 nm-re elég és olyan 2000 Ft körül van.


Száradás után P60-as csiszolópapírral kicsit leszedtem az élek mentén, hogy kopottas hatása legyen, de mégse annyira...ezt a lépést lehetetlen elrontani.


Villamossági üzletben  vettem egy vezetéket, amin már rajta volt a villás dugó és a kapcsoló, valamint egy foglalatot, amin volt egy db ernyő rögzítő tárcsa. Sosem értettem, miért csak egyet adnak hozzá, ha egy másik is kéne nekem, mondjuk,amivel rászorítom az ernyő peremét erre az elsőre, akkor ahhoz vennem kell egy másik komplett foglalatot is, 500 Ft-ért.
Inkább fogtam magam és itthon levettem egy nem használt lámpáról.
A szerelék ára kompletten 1200 Ft volt.

A "villanyszerelés kezdőknek" című lecke következik:)
A vezetéket behúzzuk a testbe. A végén van két ága a vezetéknek, a foglaltban pedig van egy kis belső elem, amiben két lyuk, két pici csavarral.

Az első lépés a foglalat rögzítése lesz a lámpatestre, amit én a másik, régi foglalat menetes csövével oldottam meg, ami egy apró kis csavarral volt az előző foglalthoz fogva (l. feljebb, a szétrobbantott régi szerelékek képénél).

A menetes csövet betekerjük a lámpatestbe, és rátekerjük a foglalat alját, azt a kis félgömb alakú részt. Ezt a fekete elemet ki kell venni belőle előtte.


A vezeték végén levő két drótot a kis csavarok segítségével rögzíteni kell a két lyukba, teljesen mindegy, hogy melyiket melyikbe.utána pedig az egész vezetéket alulról vissza kell húzni, amíg lehet, és alul a korábban említett csavarral rögzíteni.
Ezután lehet a foglalatra tekerni a hengeres részt, ami majd az izzót fogja, kattogni fog kicsit és nem lehet letekerni, ha már egyszer felkerül, mert ilyen racsnis megoldás jellemzően.

A hengeres részre jön a perem, erre ül majd ár az ernyő, és ha lehet kapni, vegyen mindenki egy másodikat is, amivel rá lehet majd szorítani.
A körte be és voilá, kész!



Nem egy elkészíthetetlen ördöngősség, de olyan ízt, színt és érzést ad, amit nem lehet elmondani. Olyan öröm nézni a fényjátékot a falon, olyan szép látvány.
Az egész munka bőven megéri, mindenkinek azt javaslom, hogy végjon bele és ha kérdése van, keressen nyugodtan!

Jó munkát Nektek! Remélem, megmutatjátok majd a saját verziótokat is!

2012. november 10., szombat

Festés kávéval


 Papíron és textilen is kipróbáltam. A papír ötlete menet közben jött, mert a hideg kávéba áztatott csipkét papír törlőre tettem ki, hogy foltosan szívja vissza a színt, nem akartam, hogy egyenletes legyen. Összegyűrt papírtörlőn csak ott szívta ki, ahol hozzáért a papír...

Aztán a papírtörlőre kis nescafe granulátumot szórtam,ami a víz miatt márványosan szétfutott, és imádtam a hatását.
A papírtörlőket a fűtőtesten szárítottam meg, a csíkok a fűtőtest bordái miatt alakultak ki ott gyorsabban száradt.
Gondoltam, hogyha a papírtörlő ilyen jól néz ki, kipróbálom DIPA kartonnal is, a formalyukasztómmal nyomtam címke formát és beletettem a kávéba. Pár perc alatt elázott annyira, hogy nem mállott még szét, de a szélét jól  felmarta, úgyhogy kivettem és a fűtőtesten szárítottam meg.

  

Tapasztalataim szerint annál "szebb" a hatás, minél hirtelenebb a száradás,
A csipkék szélén sötétebb, ahogy látszik, és amúgy is, teljesen kiszámíthatatlan és szabálytalan az eredmény.
Tényleg olyan lett, mint ami már jó régi és mindenki összekente.

A folyamat visszafordítható, egy alapos mosással hófehér lenne megint, ezért mosni való textilekre nem ajánlom, de olyanra, ami nem lesz mosásban, mindenképp!
Ezeket a csipkéket az ünnepi asztalunkra szánom majd poháralátétnek, így ha véletlen vörösbor foltos lenne, szerintem az is csak tovább dobna rajta ezek után.


 


A papírnál száradás után némi hullám maradt, amit vasalóval oldottam meg, és mivel korábban a gondatlanságom miatt felolvadt némi műszál és keményítő a vasaló talpára, ez a vasaláskor fekete szemcsék formájában jelent meg. A nagyobb foltokat a nedves felületre szórt granulátum feloldódása utáni elmaszatolással oldottam meg.

Az utolsó képen a teljesen véletlenül tökéletesen a képbe és stílusba illő sandiland kitűzőm,amit ma hozott a posta!
Andi munkáit ITT találjátok!