2015. március 29., vasárnap

Sörkartonból húsvéti kártyák


Tegnap a névjegyeket, amiket a Pagina galéria készített nekem, nekiálltam felkasírozni sörkartonra kétoldalas ragasztószalaggal. A leeső kartonokat sem akartam hagyni kárba veszni, ezért transzferáltam rájuk citrasolv-val nyuszikat.
Én a magam részéről nem a kiskanál fenekét preferálom a minta átviteléhez, ennél sokkal szebb eredményt ad, ha egy törött hegyű ceruzával dolgozom. A fa behajlott, tompa és mégis elég aprólékos is. Úgy kell vele bánni, mint régen ezekkel az átkaparós matricákkal, kicsit macerásabb, de tényleg szebb eredményt ad, főleg aprólékos minta esetén. Próbáltam a radíros végével is, de az nem elég kemény.
Fontos, hogy az alap is kemény legyen.


Utána papírlyukasztóval kilyukasztottam előre a méretre vágott kartonokat, amik körbevágásához vágókést, és vágó alátétet használtam. Nagy szükség lenne egy fém vonalzóra is, de amíg nincsen, egy műanyagot teszek tönkre mindig...(A műanyagba beleszaladhat a kés és máris nem egyenes az éle.)


Korábban a piacon találtam egy nagy zsák kreatív cuccot, abban volt a ringliző készlet, a fogóval és egy csomó ringlivel.
Utána már csak bele kellett nyomni és a zsinórt rá, voilá, kész.

2015. március 23., hétfő

Baba hintaszék


Baba hintaszék előtte-utána Dekor paint SOFT krémfehér színben, két rétegben.

2015. március 22., vasárnap

Lomi reloaded

Rég voltunk utoljára Veszprémben a lomison, mert nem kedvezett az időjárás. Nem, mintha ez engem meg tudna állítani, de csak jobb tele piacon jönni-menni, mert januárban Istvánnal két kezünkön meg tudtuk számolni az árusokat.

Úgy kezdődött, hogy ezt a szép gyöngyös bojtot találtam meg egy dobozban és amikor rákérdeztem, mi lenne az ára, rám mosolygott az eladó és azt mondta, hogy "Ezt odaadom neked ajándékba..". Alig hittem el.
A csíkos ernyős lámpát muszáj volt...


Több dolog is volt, amit szerettem volna találni, többek között Pistinek egy tavaszi cipőt. Meg is találtam ezt a tünemény spanyol, tiszta bőr cipőt. Teljesen beleszerettem. Cuki ruhácskák is voltak...


Aztán ez a képkeret. A jobb oldali képen látszik, milyen állapotban volt, de az tűnt fel, hogy nagyon maszatos ez a sárga szín rajta, úgyhogy "kipróbáltam", lejön-e...és lejött. Ott még fel sem tűnt, hogy milyen a minta...Azt láttam, hogy a hátoldalán egy Disney pecsét van, de jobban érdekelt, hogy porcelánból van. Amikor itthon lepucoltam, akkor vettem észre az egereket:) Anna máris beleszeretett! (Nem vagyok meglepődve..)


És természetesen az elmaradhatatlan magazinok, 350 Ft/db áron, mindegyik 2015 márciusi. Az érdeklődőknek üzenem, két hét múlva lesz kint az emberünk újra.:)


Ezen felül egy rakás karácsonyfadísz, és az apróságok... a repedezett mázas lábakon álló edényke imádnivaló, a lakathoz a kulcsok ragadtak meg és a kis fém colstok...ilyet még nem is láttam...ugyan fém vonalzót vizualizáltam, de ez sem rossz:)




2015. március 21., szombat

Papírok között pihenek

A fiam belázasodott tegnap. Muszáj volt olyasmivel haladnom, amihez nem kell nagyon belemerülni a munkába, és haladós, hogy legyen némi sikerélményem is a folyamatos "Neeeeeem!!!" és "Meeeeeem!" között.
Ezt pillanatnyilag a papírok adják meg nekem. Hetek óta várom, hogy elkészüljön a textil címkéim utánpótlása, addig is olyan kiegészítőkkel igyekszem előre lépni, amik jól fognak majd mutatni.


Kaptam egy izgis feladatot, egy szülinapi kártyát, ami szép ajándékot rejt majd, többet a lebukás veszélye miatt nem mondok. De annyira belemelegedtem, hogy kipróbáltam a repesztést kartonon is...ott is ugyanúgy szeretem!:) És még a papír sem pöndörödött fel tőle.




2015. március 19., csütörtök

Tavaszra készülődve

Érzem a zsigereimben, hogy itt van már a küszöbön. Két napja madár csicsergésre ébredek és napsütésben sétálhatunk oviba a két kicsivel. Máris mennyivel könnyebb, mint a sötétben...
Elnézve a lakást, amit a tél folyamán alaposan "lelaktunk", muszáj lesz kicsit felfrissíteni. Sajnos oda még nem jutottam el szervezettségben, hogy a szezonális dekorokat egy helyen tartsam, így elég sok helyről szedegettem össze a húsvéti elemeket. Még mindig nincs itt minden, de már kezdem átlátni, mi van és mire lenne még szükség.


Például feltétlen szükség lesz még valami nagyon zöldre...valami nagyon élőre. Szükség lesz barka ágakra is a koszorúk mellé, és kelleni fog még virág.


Feltétlenül kelleni fog még az illat miatt néhány gyertya és sok-sok doboz és kosár a rendszerezéshez.


A dologba már belefogtam múlt héten, lecseréltem a hóemberes függönyt, kimostam, kivasaltam a nyers színűt. Az aktuális kanapéhuzat-mosástól egyelőre a biopon hiánya tart vissza, de pótolom napokon belül. A szőnyeget is ki kellene pucolni, banán, pörkölt, csoki, minden van benne...

Én, az örök gyűjtögető lemondok az "itthonom" javára a sok holmiról és átviszem az "otthonomba" (műhely), ami a munkához tartozik.
Lassan pedig aktuális lesz, hogy kiköltözzünk a nappaliba és a kis szoba csak a gyerekeké legyen....az még egy izgis átrendezés lesz...:)

2015. március 17., kedd

Unalmas mappából kedvenc

A teljesen kommersz, 350 Ft-os fekete tesco-s mappát már akkor átalakításra szántam, amikor a bolt polcán volt. Szükségem volt egy ilyen A/5-ös méretre is, a hagyományos lyuktávolsággal.

Első lépésként lekentem két réteg akril alapozóval, ami szépen megfogta a fényes felületet is. Amikor megszáradt, gyorsan rákentem egyenletesen a dekupázsragasztót, de tényleg gyorsan kell, mert gyorsan szárad. A dekupázs papír rizspapír, vékony, így azt egy lendülettel simítottam fel az egész felületre, ügyelve rá, hogy a mappa becsukott állapotában is jó legyen.
Besimítottam a hajtások éleibe, a szegecsek köré is alaposan. Aztán kb másfél centire körbevágtam, és a ráhagyásokat a dekupázs ragasztóval kenegetve szépen behajtogattam a belső felére, ahogy a füzeteket csomagoltam régen az iskolában.


Amikor megszáradt, akkor próbaképpen az előlapra (nem is értem, miért nem a hátuljával kezdtem, ha már egyszer életem első próbálkozása volt, de mindegy is...) felvittem a Pentart Opál repesztő primer anyagát. Széles ecsettel, egy irányba tartva, nem túl vastagon. Az alábbi, bal oldali kép bal oldalán látszik, hogy maga a repesztő száradás után átlátszó, nagyon enyhén opálos, matt felületet ad. A jobb oldali, barnásabb rész már a bitumennel kezelt.







Tehát ott tartunk, hogy fenn van a primer, egy irányba, ecsettel felhordva.
TELJESEN meg kell száradnia, mielőtt felkerül rá a második anyag, ami tulajdonképpen reped.

A második anyagot az ujjammal vittem fel, teljesen szabálytalanul, körkörös mozdulatokkal, változó vastagságban, ahogy épp sikerült. Emiatt a repedések is szabálytalanok, esetlegesek lettek.

Amikor megszáradt a második réteg is, eléggé megijedtem, mert szabad szemmel semmiféle repedést nem láttam. Korábban látott darabok után azt gondoltam, hogy mély repedésekre számíthatok, ám semmi ilyesmi nem volt.

A legutolsó lépés volt a bitumen, amit szintén az ujjammal és szintén körkörösen vittem fel, hogy aztán egy puha ronggyal visszatörölhessem a fölösleget.
Ez az anyag hozta ki végül a rajzolatot, ami elképesztő szép...megmondom őszintén, azért féltem a repesztéstől általában, mert azt gondoltam, hogy nekem túl vastag lesz és túl "mesterkélt". De nem így ez.

A fajanszok mozaikos repedezett mázát idézi nekem egy az egyben.




2015. március 10., kedd

A tortatál új ruhája

Kinéztem egy nagy üvegbúrát anno, de csak egy kolozsvári üzlet kínálatában találtam meg az ideális darabot. Aztán beszélgettünk Enikővel róla, hogy mégiscsak nagyon kéne...mert olyan szép nagy! És nincsen rajta semmi felirat, semmi sallang...
Úgyhogy amikor Enikőék következő alkalommal indultak a határon túlra, hozott nekem egyet. Aztán már csak tortatál kellett alá a megfelelő méretben, de ezt is vállalták, hogy elkészítik nekem.


Mindenkinek, aki szereti az ilyen rusztikus, tömör fa holmikat, csak ajánlani tudom Enikő oldalát, az eni.co márkanév alatt futó tevékenységeket, mert nekem nagyon közel áll a szívemhez, amit csinálnak. Arról nem is beszélve, ahogy csinálják.


A lefestéséhez megint a jól bevált dekor paintet vettem elő, country zöld árnyalatban. Egyetlen réteg is elég volt, mert az alap nyers fa volt és nem volt sötét.
A festéshez a Harris ecset kiváló...én nem jutottam hozzá a környékemen, de mindenkinek csak ajánlani tudom, Lakbear barátom hozott nekem kettőt is...nagy becsben tartom!

 A felületet azért muszáj volt megóvni a továbbiaktól, mert ugyan elsősorban dekor célt fog szolgálni, közvetlen rá nem kerül majd semmi, de ha kicsit zsírosabb kézzel fognám meg, meglátszódna, ha nem viaszolnám le előtte.
A jobb oldali képen látszik, hogy ez a krétás, matt felület enyhén selyem fényű lett a viasztól és minimálisan sötétebb is, de miután az egészet lekezeltem, már nem is tűnt fel.

A viaszt én személy szerint ronggyal vittem fel, de meg lehet próbálni ecsettel is, valószínűleg legközelebb magam is megpróbálkozom majd azzal a megoldással.


Végül pedig az Orsitól kapott, színben abszolut passzoló pompom szalagot ragasztottam körben a szélére, mert bár még egy fél év, de már gondolatban a gyerekek szülinapja körül járok és tudom, hogy imádni fogják a bogyókat:) Korábban egy másik fajta textil ragasztót használtam a tekert rózsákhoz, de sokkal jobb érzés magyar termékkel dolgozni, komolyan mondom. Elég sűrű, gyorsan és átlátszóra szárad, rugalmas marad és nem büdös. Engem megvett.