2015. május 25., hétfő

A repedő festékről...2. fejezet


A Pentacolor dekor paint festékcsaládja után kihozták a repedő festéket is, ami textúráját tekintve teljesen azonos a sima dekor festékkel, és a tulajdonságai EBBEN a bejegyzésben szerepelnek már, így azokra nem fordítok most figyelmet.
Most nézzük meg, mi van akkor, ha az elkészült felületet le szeretnénk kezelni.

A festék matt felületéből adódóan, amit a porozitása okoz, a sötét antik viasz nagyon erősen befogja. Mivel a cél az, hogy a viasz bekerüljön a repedésekbe is, így nem tehetjük meg, hogy keveset teszünk fel. Viszont jó hír, hogy miután alaposan beledolgoztuk a repedésekbe az antik viaszt, színtelen viasszal könnyedén visszaszedhető a felületről a felesleges sötét anyag.




A teszt lapokon látszik, hogy a repedések milyensége nagyban függ az anyag vastagságától és az ecsetvonásoktól, ám minden esetben jelentősen kihangsúlyozza a repedéseket a viasz. A magam részéről autentikusabbnak látom a sötétre viaszolt repedt felületet, mint a színtelen viasszal kezeltet, az valahogy befejezetlen hatást kelt az én szememben.



2015. május 24., vasárnap

Apróság, de nekem fontos...

"Sziasztok, Évi vagyok és boltkóros..." Simán kezdődhetett volna így néhány évvel ezelőtt bármilyen bemutatkozásom. Minden pénzem elköltöttem,a mint a kezembe került. Amikor a nagyobb márkák leáraztak, én ott voltam, ismertem mindegyik üzlet kínálatát, és egész napokat töltöttem azzal, hogy egyikről a másikra járjak.

Aztán megszületett a lányom.
Az anyagi lehetőségek jelentősen megcsappantak, ám én felfedeztem magamnak a turkálókat. Tulajdonképpen inkább "újrafelfedeztem".

Aki anya, biztosan megérti, amikor azt mondom, mióta gyermekem van, magam helyett őt akarom elhalmozni mindenfélével és kicsit helytelenül simán elfogadható a számomra, ha én magam topis vagyok, amíg Ő ragyoghat.

A gyerekek ruháit egytől-egyik turkálóban veszem. Amióta a világon vannak, talán csak néhány rugit vettem a tescoban újonnan, de minden mást másodkézből szereztem. Ennek megfelelően néha nem ezer százalékosan olyanok, mint amilyennek én szeretném őket. Ám itt lép a képbe a másik hobbim, ami a korábbi megszállottság "maradéka", hogy gyűjtögetek mindent, ami a varrással kapcsolatos és alapanyagnak "még jó lehet". Ezek közül is a kedvenceim a kagyló gombok.
Ezeknek vettem most igen jó hasznát.


Turkáltam ugyanis ezt a tunikát nemrég Annának. Denim Co. gyártmány, rájuk azért jellemző a fém elemek használata, ennek megfelelően ezen a kis ingen egykor ezüst, mára arany színű fém gombok voltak, amiket nem szerettem.
Tudom, ez pitiáner, de ilyenek is végtelenül tudnak zavarni.
Úgyhogy el is határoztam, hogy amint lesz egy kis időm, ezeket bizony le fogom cserélni a gyűjtemény darabjaira.
Pont kapóra jött hát ez a rossz idő, amikor volt rá alkalmam, hogy a kanapéra kuporodva kicsit javítgassam a ruhákat, újra húzzak néhány gumit és kicseréljek néhány gombot.


Talán túlzó lehet, de úgy érzem, ez a kis darab is teljesen más lett ezektől a gomboktól. Az ördög tényleg a részletekben rejlik. Az én számomra biztosan.

2015. május 5., kedd

A repedő festékről...1. fejezet

Van úgy vele az ember, hogy szeretne repeszteni...de a mikéntje kérdés...Erre van egy elég biztos megoldás, nem kell külön repesztő lakk hozzá, maga a festék már eleve tartalmazza a színt (pigmentet) és a repedő tulajdonságot is garantálja.

A festék tulajdonképpen ugyanazokkal a tulajdonságokkal bír, mint a dekor paint soft, vagyis mattra szárad és viszonylag könnyű csiszolni, de nyilván nem túl könnyű, hiszen akkor mitől maradna fenn a felületen?
Ezeknek a festékeknek ez a sajátja, melyik gyártó hogyan állítja be az egyensúlyt, hogy mennyire tapadjon és mennyire lehessen csiszolni mégis a benne levő alapanyagok kényes egyensúlyától függ.


Adott tehát ez a festék, ami két fázisból áll. Az alap egy fehér "lakk", ami átlátszóra szárad, ez minden szín esetében ugyanaz az alap, tehát ha több színre van szükség, akkor is csak egy alap kell hozzá.
Ezt muszáj nagyon egyenletesen felkenni, mert ez képez hidat a felület és a festék között, egyfajta ragasztóként is működik, ami a festéket a felülethez ragasztja. Ezért nem szükséges alapozni alá, viszont ha bútorról van szó, egy tisztítás elkerülhetetlen, a jobb eredmény érdekében.
Célszerű már az alap rétegnél is figyelni rá, hogy csak egy irányba kenjük fel az ecsettel, és ha van is átfedés, a réteg vastagsága is minél egyenletesebb legyen. Nem muszáj vastagon felhordani, viszont a túl vékony réteg sem jó, mert akkor a felület esetleges egyenetlenségei rossz irányba befolyásolhatják a végeredményt.
Miután teljesen megszáradt az első réteg, vagyis teljesen átlátszó, akkor jöhet rá a színt hozó második réteg.



A második réteg felhordásánál figyeltem arra, hogy AZ ALAPPAL EGY IRÁNYBA húzva tegyem fel a festéket, mert így lesznek szép egyenletesek a repedések. A jobb alsó képen levő rózsaszín táblán látszik, hogy a jobb szélén elhúztam a festéket függőlegesen, és a repedések is elindultak arra, merőlegesen a többire.

Ha megnézitek a képeket, látszik, hogy a táblák szélén általában kevesebb a festék, ezért ott apróbbak a repedések, amíg a vastagabb részeken nagyobbak a szigetek és mélyebbek az "árkok".

Egy pár szóban arról is érdemes említést tenni, hogy ezeket a táblákat én a lakk száradása után a festék felvitelét követően azonnal hajszárítóval szárítani kezdtem, és igyekeztem a hajszárítóval is amennyire lehet, egyenletesen szárítani. A repedések kb 5 mp múlva kezdtek kijönni és szépen kirajzolódtak.

A felület védelme érdekében mindenképpen javaslom a direkt a dekor painthez kifejlesztett matt lakkot, illetve a viasz pasztákat, amikkel kapcsolatban hamarosan jelentkezem a következő résszel.
Abban szeretném megmutatni, hogyan lehet az antikoló pasztát is viszonylag kis hibalehetőséggel úgy használni, hogy ne okozzon visszafordíthatatlan kárt, ha mégsem olyan lesz, amilyennek szeretted volna.

2015. április 23., csütörtök

Álomszekrény 2. felvonás

Eljutottam oda, hogy végre kezdem látni ennek a szekrénynek a lelkét. Hogy ő milyen szeretne lenni...érdekes dolog ez...a hozzám kerülő bútorokkal mindig beszélgetnem, foglalkoznom kell kicsit, hogy elkezdjem megismerni, milyenek is ők és meghalljam, amit súgnak.
Szép feladat egy éveken át elhanyagolt és mellőzött lelket újra megnyitni, amikor már azt hitte, csak tűzifának lesz való ebben az életben....és most egy csodaszép lelkű kislány (majd később nagylány és remélem egyszer majd nagymama) mindennapjaihoz fog tartozni.

Ő nem úgy fog járni, mint a karácsonyfa az erdőben, aki vágyja az éket, de a gyors tündöklést a vég követi...ennek a szekrénynek most kezdődik a hozzánk fűződő meséje...és nagyon remélem, hogy hosszú történet lesz belőle.


Ma nem csináltam mást, mint fogtam a csiszológépem és egy erős gyökérkefét, majd nekiestem a fának...a fronton minden festéket sikerült leszednem. A fém díszítéseket egyelőre egy drótkefére hajazó fejjel csiszoltuk meg, de túl durvának látom, még átgondolom...amíg lehet törekszem rá, hogy elkerüljem a kromofágot...


Végre a talpára állítottuk a kegyelmes asszonyt, bár egyelőre tégla helyettesíti a hiányzó lábat, de már így is sokkal jobban fest szegény.


Láthatóan a legnagyobb kárt az ázás okozta rajta, az egyik sarka, sajnos pont elöl jelentősen megszenvedte a gondatlanságot, de ki fogom javítani.


Lassan kezdem látni a fényt az alagút végén, bár még a fiókok is kegyetlen állapotban vannak, a kint léttől eláztak ők is, és mivel az egész szekrény meg van kicsit ereszkedve középen, nem is mennek be a helyükre. Az új ragasztás és némi gyalulás után újra próbálkozom majd. A hatalmas lyukakat az elején pedig fa pasztával töltöm majd ki.

2015. április 17., péntek

Álomszekrény 1. felvonás

 Mióta Anna megszületett, vagyis lassan négy éve szeretnék neki megfelelő, hozzá illő, különleges szekrényt találni. A keresés most ért véget. Andi barátnőm szintén nagy bútorguru és amikor az egyik új "forrásánál" meglátta ezt a szekrényt, azonnal rám gondolt. Ezért pedig örökké hálás leszek neki.
A képek a "fellelt" állapotot mutatják, már ennyi alapján is biztos voltam benne, hogy ezt életre fogom kelteni, mert TÖKÉLETES.



Látszik, hogy gyalázatos körülmények között volt tárolva szegény, gyanítom, hogy évek óta ázott kint egy (valószínűleg) lyukas tető alatt. Innen szép nyerni, szoktuk mondani, és most ez fokozottan érvényes.
Mert most azt döntöttem el, hogy ezt a szekrényt a lehető legalaposabban fogom helyreállítani. Nem csak lemosom és beállítom, hanem a "gyökerekig"visszabontom, a zsanérok cseréjétől kezdve az új lécezésen át a szétázott darabok kipótlásáig...








 Első lépésként leszereltük az ajtókat és kivettünk belőle mindent, ami mozdítható volt. Két fiók állapota egész jó, de a harmadik gyalázatos, ezért azokkal sok munka lesz. A szekrény korpusza alapvetően fix, egy lába hiányzik, de az sem akkora nagy kihívás, mert nem egy dúsan faragott darabról van szó.
A sima felületek lecsiszolásához feltapasztottam egy P100-as csiszolókorongot és már ment is a munka. A 100-as még elég durva, viszont mégsem annyira, mint mondjuk egy P60-as, amivel csúnyán bele tudok marni a kiálló részekbe, ha nem vagyok elég óvatos.
(A csiszoló vásznak számai a finomságot jelzik, minél magasabb a szám, értelemszerűen annál kisebb a szemcseméret, annál finomabb a végeredmény.)

A két szélső ajtónál épségben szereplő díszítő osztás egykor megvolt középen is, ám mára csak hűlt helye maradt, ezért úgy döntöttem, hogy azt az ajtót üveg helyett tükörrel oldom majd meg.

A míves részekhez kromofágra lesz szükségem, bár a dombor rózsák és a többi dombor rátét fém anyagú, nem vagyok benne biztos, hogy az jót fog tenni nekik. Átgondolom...csiszolni biztosan nem fogom az apróságokat.

Ez visszaolvasva nem tűnik túl sok mindennek, de ez egy egész napos elfoglaltság kivonata...tulajdonképpen egy ilyen öreg és megviselt bútornál soha nem tudni, hogy mibe fut az ember. A csavarok annyira el voltak rozsdásodva az ázás miatt, hogy egyszerűen egybe gyógyultak a zsanérral, vagy simán leszakadt a fejük...

Folyt. hamarosan következik!

2015. április 3., péntek

Rendszerező

Vettem a vaterán egy gerebent. Minden brocante stílusú magazinban feltűnik legalább egyszer, hát nekem is kellett...de eleinte csak a tüskés részében gondolkodtam, és a nagy fa alap nem is igazán mozgatott...míg ma el nem határoztam magam, hogy készítek egy rendszerezőt a megrendelésekről és a postázandókról, hogy semmi ne kerülje el a figyelmem.


Megpróbáltam leoperálni a rendelkezésemre álló igen csekély eszközparkkal a fáról a vas elemet, hát...életemet és véremet egy tetanuszért:))) Nem volt egy életbiztosítás fogóval felfeszegetni ezeket a százas szögeket, de végül sikerült.


A fogas rész ment a polcra, hogy gyerek kezébe még véletlen se kerüljön, a fa részt pedig leporoltam. Láttam korábban Fehér Levenduláéknál egy elég jónak tűnő megoldást a megrendelések rendszerezésére, ez inspirált a sajátomnál.
A felső részre táblafestékkel festettem egy kis részt, amire lehet krétázni, és mellé stencileztem egy pecsétet sima szürke Pentartos akril festékkel. A stencil Stamperia gyártmány.

A stencilezésnél a festéket nem higítottam, a szivacsecsettel függőleges mozdulatokkal dolgoztam, és mindig leszedtem a felesleget egy papíron, mielőtt a festendő felületre tértem volna.
A csipeszeket kicsit széthajtottam, de úgy, hogy még ne pattanjon szét és odaszögeltem őket az alaphoz.







Végeredményben annyira nem nagy ügy, de egy régi hiányt pótol és nem kellett hozzá megvennem semmit, minden volt itthon, ami nem hátrány, ha az ember lányára rájön az azonnali ihlet:))

2015. március 29., vasárnap

Sörkartonból húsvéti kártyák


Tegnap a névjegyeket, amiket a Pagina galéria készített nekem, nekiálltam felkasírozni sörkartonra kétoldalas ragasztószalaggal. A leeső kartonokat sem akartam hagyni kárba veszni, ezért transzferáltam rájuk citrasolv-val nyuszikat.
Én a magam részéről nem a kiskanál fenekét preferálom a minta átviteléhez, ennél sokkal szebb eredményt ad, ha egy törött hegyű ceruzával dolgozom. A fa behajlott, tompa és mégis elég aprólékos is. Úgy kell vele bánni, mint régen ezekkel az átkaparós matricákkal, kicsit macerásabb, de tényleg szebb eredményt ad, főleg aprólékos minta esetén. Próbáltam a radíros végével is, de az nem elég kemény.
Fontos, hogy az alap is kemény legyen.


Utána papírlyukasztóval kilyukasztottam előre a méretre vágott kartonokat, amik körbevágásához vágókést, és vágó alátétet használtam. Nagy szükség lenne egy fém vonalzóra is, de amíg nincsen, egy műanyagot teszek tönkre mindig...(A műanyagba beleszaladhat a kés és máris nem egyenes az éle.)


Korábban a piacon találtam egy nagy zsák kreatív cuccot, abban volt a ringliző készlet, a fogóval és egy csomó ringlivel.
Utána már csak bele kellett nyomni és a zsinórt rá, voilá, kész.