2014. november 18., kedd

Koszorú (alap) párszáz forintból

A napokban láttam az OBI-ban totál műanyagból öntött fenyő koszorút és teljesen lelombozódtam...Részemről engem teljesen kiábrándított.  Bár van itthon egy műfenyő girlandom, de azt is igyekszem majd előbb-utóbb leváltani igazi ágakra (reményeim szerint még idén).

Tehát. Kell szalma alap. A legolcsóbb, de meglehetősen stabil valami ez, amibe remekül lehet rögzíteni gombostűvel.

Kezdetnek tekerd be a koszorúkat valami olyan anyaggal, ami természetes hatású és nem gond, ha esetleg bárhol kikandikál. Ezt az anyagot én gombostűztem. Hosszú csíkokat vágtam le belőle és némi átfedéssel, enyhén ferdén tekertem be az alapot.


Amikor ez megvan, akkor kezdődik az ágak rögzítése.
Én ezt vékony dróttal csináltam, de damillal is szuper, csak az nekem nem volt itthon. Mindenki dolgozzon azzal, ami kéznél van.
Az első ág végét viszonylag alaposan rögzítettem, és úgy tekertem körbe az egészet, ágastul, mindenestül, hogy közben igyekeztem elrejteni a drótot, elölről hátrafelé húzva bement egészen jól a "tövekhez".

Mint a hajfonásnál, amikor már fogyóban van egy ág, mellé teszem a másikat és változtatás nélkül tekerek tovább.
Amikor már megvan egy viszonylag tömött alap, jöhet az esetleges lyukak toldozgatása, hogy egyenletes legyen a végeredmény.

Ha van kedved, használj olyan ágakat, amiken eleve van toboz, ahogy én is csináltam.

Jó munkát!





2014. november 15., szombat

Scrap-ba vágtuk a fejszénket

Ma került megrendezésre a csodálatos  NőiCsizma Design dekorelemek segítségével tervezett karácsonyi album kapcsán egy workshop. Győrbe utaztam, ahol még ezelőtt soha nem jártam, így izgalmas volt, hogy eltévedek-e vagy nem.

Végül nem is az eredetileg tervezett helyen (egy iskolában) tartottuk a foglalkozást, hanem Zsuzsi, az egyik résztvevőnk  rendkívül nagylelkű felajánlásaként sokkal családiasabb helyen, a saját házukban részesültünk valami mese ellátásban.

Mónika készített egy sütőtökös sajttortát, aminek a receptje a falusi libák gyűjteményéből való. Tanusíthatom, hogy egyszerűen fenomenális volt...arról nem is beszélek, hogy ilyen csészékből teázni még soha nem volt alkalmam...


A munka kezdete előtt még megnézegettem ezeket a (számomra) tökéletes díszeket, amiket Móni és Zsuzsi, illetve Zsuzsi lányai készítettek el, és komolyan mondom, libabőrös voltam, ahogy kézbe vettem őket, annyira egyben voltak, annyira arányosak és szépek.


Aztán szépen leültünk a nagy asztal köré és nekiálltunk a munkának... kiválogatni a szép papírok közül is a legszebbet, félretenni vagy átlépni a saját korlátainkat nem egyszerű feladatok, ám remek mód a gyakorlásra egy-egy ilyen album elkészítése.

Annak, aki nagyon szögletes, egy kis szabálytalanságot hoz az életébe, így voltak ezzel a lányok is, akiknek például az okozott eleinte nehézséget, hogy ne vágják, hanem tépjék a papírt...mondom, eleinte...mert a végére remekül belejött mindenki és annyira belemelegedtünk, hogy egy órát még rá is húztunk...
Aztán még akkor is nehezünkre esett leállni...


Én elvittem magammal a saját albumom szemléltető eszköznek, és mindenki megkapta az alapvető hozzávalókat, de igyekeztem mindenkit arra bíztatni, hogy igyekezzen szabadon felhasználni, kreatívan nézni a dolgokra, nem kell feltétlen ugyanúgy elkészíteni, ahogyan én. Sőt...


Azt hiszem, jól látszik, hogy mennyire ügyesen megoldották a lányok a feladatot. Én részemről maximálisan büszke voltam minden résztvevőre, mert úgy éreztem, hogy úgy búcsúztunk el, hogy ez az album mindenkinél tovább fog még gyarapodni és még inkább személyre szabott lesz.


Asszisztenciánk is volt Zsuzsi lányocskái és a nyuszik személyében, akik valami hihetetlen cukik voltak. Ő Tappancs, Csokit nem bírtam lefényképezni, egy pillanatra sem állt meg.

És hát hazafelé volt alkalmam megállni Pannonhalma mellett...merthát ezt nem lehet kihagyni. Csodaszép.


És most következik a második, fontos rész:


Kedves budapestiek!Ha van kedvetek kipróbálni velem ezt a fajta albumkészítést, akkor erre alkalmatok nyílik  Budapesten (November 30.  13-17 h 
Oktatóterem - Budapest (5. kerület), Nyugati tér 9.), jelentkezni pedig ITT tudtok a készlet megvásárlásával.

2014. november 8., szombat

Közeleg az Ünnep

Ma volt az első karácsonyi program a Műhelyben. Talán kicsit korán, de annyi mindent vállaltam be, hogy a november már így is tele van, minden hétvégéje. A korábbi évek tapasztalatai alapján pedig nagyon igyekszem a december hónapot szabadon hagyni, minden értelemben, amennyire csak lehet, mert lassan már bérletünk van ilyen tájt a kórházba.

Dob díszeket készítettek a vendégeim, és jól eltrécseltünk közben, nekem pedig végig azon járt az agyam, mennyire el tudnám képzelni ezt mindennapos programnak...amúgy is nagyon szeretek vendégeket várni, rákészülni, hangulatot teremteni...


Szöszmötölős egy program volt ez, nem mondom, de közben is érvényes az a feltevés, ami szerintem maximálisan igaz is, miszerint minél tovább tartasz valamit a kezedben, annál többet építesz bele magadból. Ahogy  "épültek fel" a dobok, úgy láttam felderülni az arcokat, egy-egy pici plusz rengeteget dobott rajtuk.

A dobverőkhöz só-liszt gyurmát gyúrtam be, ami a konvektoron gyorsan meg is száradt és már tehettük is fel. A maradék gyurmát pedig nagyon élvezték a legkisebbek.



Azt kell mondanom, hogy ez a fa valami eszményi hangulatot biztosít mindenféle fényképezéshez, mert bár a képen alig látszik valami élesen belőle, nagy gonddal állítottuk be a helyére, hogy mindenhol méltó háttér lehessen. Tudom, sokszor egy fotón nem látszik, mennyi munka van a háttérben, de akár egy centiméter oda nem illő szín vagy anyag is tönkre tudja vágni a képet a végén, úgyhogy érdemes rá nagy figyelmet fordítani.És hát a fények... ♥





2014. november 1., szombat

Esküvő 2015

Az általam oly nagyra tartott Style me pretty blog posztjára támaszkodva lássuk, mik lesznek a fő irányvonalak a jövő évi esküvői szezonban!

1., Kis pelerinek, vállat takaró trükkös megoldások
2., Visszatérő vintage sziluettek, lágy esésű, alakot követő szabás
3., Akár az egész ruhát borító csillogó díszítés és applikációk
4., Pasztell színű ruhák
5., Visszatérnek az ujjak, mindegy, hogy rövid vagy hosszú, csak csipkéből legyen.


Elnézegettem egész nap a jövő évi trendeket bemutató oldalak képeit és ki is választottam a kedvencem.

Látszik, hogy az Ersa Atelier minden menüpontra ügyelt ezeknek az álomszép daraboknak a megalkotásánál, elképesztő míves csipkemunkák, finom, könnyű anyagok, sokat takaró, ám sokat sejtető ruhák kerültek a jövő évi kollekcióba.











Ezekkel a ruhákkal abszolut és teljes mértékig tudok azonosulni, ha egyszer még lesz ruhám, biztosan hasonló lesz.

 Ami a dekorációkat, többek között a csokrokat illeti, íme a Pantone kedvencei a 2015-ös év tavaszára.

Bár szoktam nézni, mit hoznak ki szezonról szezonra, mégsem tartottam magam soha szigorúan ehhez,
mindenesetre ötletadónak jó kis összeállítás.
Azt biztosan lehet állítani, hogy továbbra is nagy kedvenc a rózsa, a bazsarózsa, a boglárka, kiegészítőként érdekes a kövirózsa.

Ahogyan a hajfestésben és újabban a lakberendezésben is divatossá vált az ombre, úgy a dekorációkban is egyre fontosabb szerepet kapott, a színátmenetes torták és csokrok erre remek példák.




Bónuszképpen azért nem mehetek el szó nélkül Anna Campbell ausztrál tervező ruhái mellett, amik mind kézzel készítettek, és ez látszik is rajtuk...nem tudok egy kedvencet választani...



















2014. október 28., kedd

A fehér színek szeretetéről




"Aki nem tud semmit, nem szeret semmit. Aki tehetetlen, érthetetlen. Aki 
nem ért semmit, nem is ér semmit. Aki viszont szeret is, néz is, lát is… 
Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet… Aki 
azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca, 
az semmit sem tud a szőlőről. "
Paracelsus (1493–1541)

Az egyik kedvenc idézetemmel kezdeném ezt a bejegyzést. Különösebb magyarázatra szerintem nem szorul, aki érti, érti. Hogy miért vettem elő ezt a témát? Nagyon sokan ezt kérdezik meg tőlem először, amikor találkozunk, hogy MIÉRT A FEHÉR? Hol maradnak a színek? 

"...A látószervünket, szemünket ért fényinger, azaz színinger, 
végső fokon színérzetté válik az emberi szervezet magasabb fokú 
idegtevékenységének eredményeként (emlékezés, gondolkodás, 
asszociáció és lelki folyamatok révén). A színeknek közismertem 
érzelemkeltő hatásuk van, és fordítva, lelkiállapotunktól függően 
helyezünk előnybe, vagy utasítunk el színeket. Szín és érzelem 
elválaszthatatlanok." -írja Szilárd József egy helyen.

Nem nehéz belátni, hogy ha valakinek az élénk színek nem a kedvencei, annak nyilván megvan az oka. Sokan hajlamosak úgy gondolni, hogy aki nem szereti a színeket az üres, sivár belül is. Tovább menve, ha valaki "színek nélkül" él, az nem normális állapot, lelki hiányok és betegségek folyománya.
Pedig könnyen lehet, hogy az az illető csak érzékenyebb embertársainál.
Ha valaki a fehéret "csak" fehérnek látja, az nem érti meg milyen, amikor más a fehérnek ezer árnyalatát fedezi fel egy takarón vagy bármi máson.

Minden színnek rengeteg árnyalata él, és mindegyik szín egyenrangú a másikkal. Attól, hogy valakinek a kedvenc színe a fehér és annak árnyalatai, semmivel sem "szegényebb", mint az, akinek ugyanezt a vörös jelenti mondjuk.

Egy példa mindig előttem van. Amikor a fal színét választottam ki a festékboltban a hálónkba, nagyon sötét árnyalatot választottam. Korábbi tapasztalataim már igazolták, hogy ha nem választok elég sötét színt, akkor az önmagában tulajdonképpen fehérnek fog kinézni. A nappali halvány szürke színe egyértelműen fehér, egészen addig, amíg a szemünk fel nem kúszik a mennyezet alá, ami tényleg hófehér. Ott a fehérhez képest már nyilvánvaló lesz a különbség.

Nézd csak meg a két képet, a bejegyzés elején. A fekete háttér előtt levő árnyalatok sokkal tompábbak, szinte mind fehérnek látszik, amíg a fehér háttér előtt ugyanazok a színek ezerszer élénkebbek. Ebből is látszik, mennyire szubjektív a színérzékelés.

Sokszor megkérdezik tőlem, hogy nem hiányoznak-e a színek. Nem is nagyon tudom értelmezni ezt a kérdést az esetek nagy részében, mert én úgy érzékelem, hogy körül vagyok véve színekkel, lubickolok bennük folyamatosan.

Nekem az élénk színek fájnak. Ez tény. Olyanok, mint egy erős túlzás, mint egy rikító, folyamatosan villogó, nagyon zavaró fényreklám.

Nyugalomra van szükségem a mindennapjaimban, egy erős bázisra, tiszta egyszerűségre. Ezt adja nekem a sok világos árnyalat.
Nekem nem hiányoznak a színek, mert telve vagyok velük. Mindenhol ott vannak körülöttem. De a magam szintjén.

Senkitől soha nem vártam el, hogy ezt megértse és amikor valaki afrikai hangulatú vagy marokkói belsőre vágyik, azzal sincsen semmi problémám.Azt viszont nem szeretem, amikor emiatt "hátrányos helyzetű"-ként kezel bárki is.
Kéne tanulni egy kis toleranciát a másik iránt, ha az alapján mond bárki ítéletet, hogy ki milyen (és mennyi) színt kedvel.