2014. július 27., vasárnap

Transzferálás textilre

Azt (is) szeretem ebben a mi kis kreatív közösségünkben, hogy amennyi információt én adok, legalább ugyanannyit kapok vissza. A tegnapi poszt után hívta fel a figyelmem Andi erre a cikkre.

Eszerint tegnap elkapkodott lépés volt megrendelni az ebayról a citrasolvot...:) Ahogy sejtettem, van sokkal egyszerűbb megoldás, MINDIG van...

A cikk nem állít sem többet, sem kevesebbet, mint hogy a sima levendula olaj is működik. Abból pedig "véletlen" mindig van itthon, nagy levendula-fan lévén.

Lássuk a menetet.
  • Az alap textilt, amire transzferálni szeretnénk, ki kell vasalni.
  • Fixálni kell minél jobban az alapra, ami nem baj, ha nem szívja be az olajat, esetemben ez egy üvegezett tálca. Maszkoló szalagot használtam. Azt könnyű visszaszedni.
  • Erre kell ráfektetni a lézernyomtatóval kinyomtatott, tükrözött képet (ha számít az irány, például feliratoknál). Itt is szeretném hangsúlyozni, CSAK a lézernyomtató jó.
  • A papírt is rögzíteni kell az anyaghoz, hogy még véletlenül se mozduljon el a folyamat során. Szintén maszkolóval.
  • Egy fültisztító pálcára néhány csepp kell csak az olajból. Ezzel kell könnyed mozdulatokkal átkenni a papírt ott, ahol a minta van. A második képen látszik, hogy túl sok olajat használtam, és elmászott, elmaszatolódott a minta. Nem kell sok. Ezt már a második próbálkozásra tuti jól csinálod majd. Elsőre érdemes olyat kipróbálni, amiért nem kár, ha nem sikerül elsőre.
  • A minta átviteléhez én egy kiskanál fenekét használtam.
  • Nagyon rövid idő alatt átmegy a minta, egy perc is elég volt hozzá. Fontos, hogy mindenhol alaposan nyomjuk át a mintát, akkor lesz egyenletes a végeredmény.
  • Amikor felemeljük a papírt, akkor is vigyázni kell, ne kenjük el az ábrát.




Második próbálkozásra a kevesebb olajjal nekem is sokkal szebb eredményt adott a dolog, sőt, ennél a próbánál nem is tettem plusz olajat a vattára, az első körben rajta maradt anyaggal dolgoztam. Megérte.


A minta átvitele után hagyni kell megszáradni az anyagot, majd a vasaló legmelegebb hőfokával átvasalni sütőpapíron. Ezzel a megoldással a textilen a minta bírni fogja a 30 fokban történő mosást is állítólag. Eddig még nem jutottam el, mert nagyon gyorsan fel akartam tenni a tapasztalataim, de amint eljutok, erről a részéről is beszámolok!

2014. július 26., szombat

A transzfer zseléről és annak használatáról

Vannak nekem ilyen perverzióim, hogy szeretek új dolgokkal kísérletezgetni, és egy ideje érdekel a transzfer is, mert abszolut a stílusom a végeredmény.  Kettő, azaz kettő éve nézegetem az egyik kedvencem, Shabby Cottage Studio videóját erről a folyamatról, de nem akartam tudomásul venni, hogy a megoldás nem kivitelezhető itthon kapható szerekkel. Illetve kivitelezhető, például nitrohigítóval, de ki akarja azt szagolni utána...



Úgyhogy nagyon sok mindent megpróbáltam, tényleg nagyon sok mindent...a próbálkozás egyik állomása az ún. transzfer zselé volt. A címke ígérete szerint ez minden felületre jó és vízálló végeredményt ad. És ebben nem is állít hamis dolgot, mert kipróbáltam, és jó, csak kérdés, hogy elég jó-e.

Adott tehát egy viszonylag neves olasz cég, a Stamperia és az ő transzfer zseléje. Első körben egy festett fa felületen próbáltam ki.
Nézzük a lépéseket:

  • A mintát LÉZER (!!!) nyomtatóval kell kinyomtatni, tükrözve.
  • A felületet határozott és viszonylag gyors mozdulatokkal be kell kenni a transzfer zselével, majd szintén határozottan belesimítani a papírt úgy, hogy ne maradjon alatta sem levegő, sem semmi más. (Próbáltam, hogy a papírra kenem a zselét, de az sokkal rosszabb eredményt adott...)
  • Miután megszáradt a papír, be kell vizezni, mint amikor címkét akarsz leszedni egy üvegről, és finom, de tényleg nagyon finom, óvatos mozdulatokkal le kell dörzsölni a papírt a felületről.



Itt pedig látszik, hogy a szer valóban levette, amit akartam, de az is látszik, hogy a papír legfelső rétegével együtt. Ugye a tintasugaras nyomtatók a papírba felszívódó tintával dolgoznak, ezért azok alkalmatlanok ehhez a technikához, a lézer nyomtatók pedig egy vékony réteget visznek fel a papír felületére, ennél a technikánál ezt a felületet nyerjük "vissza" a papírról.

Nem lenne ezzel semmi baj, és egyébként nincs is, mert ha az ember tesz rá egy matt lakk réteget (esetleg selyemfényűt), ami amúgy is javasolt, akkor ez a felületbeli különbség eltűnik.

A "baj" az, hogy ugyanezt az eredményt el lehet érni a teljesen mezei dekupázs ragasztóval is...(Kipróbáltam és ugyanígy, ugyanezt az eredményt adja. Ráadásul a sima, átlátszóra száradó flakonos hobby ragasztó is...)


No, és akkor jött a textil.
Ugyanígy bekentem a textilt és bele a papírt, megszáradt, leáztattam, ledörzsöltem, rákerült a minta...
...és a mintával együtt ott maradt ez az anyag is, olyan felületet adva, mintha viaszos vászon lenne a kezemben.
Gyakorlati haszna van ennek is, lemosható, viszont a géppel mosást nem bírja ez sem...



Látszik a képen, hogy ez a bevonat addig és csak addig tart, amíg felkentem, ha kicsit előre gondolkodom, tovább kenem és akkor szebben tudom szabni a végén. De megmondom őszintén, nem gondoltam, hogy ennyire "gáz" lesz az eredmény.



Végső következtetés:

Ez a zselé biztosan használható valamire, csak én még nem jöttem rá, mire. Mert amire ebben a posztban használtam, arra a dekupázs ragasztó is kiválóan megfelel. A textilre való dekupázsragasztó is puhább ereményt ad ennél, állítólag, bár én ezt nem próbáltam, az egész kísérletre Fehér levendula Zsuzsiéknál került sor, és Zsuzsi nálam sokkal rutinosabb dekupázs témában.Őrá tehát hallgatok.

A dolog nagyon úgy fest, hogy nem fogom megúszni a citrasolv beszerzését, akár innen vagy innen...Nagyságrendileg 3000 Ft körül lesz...



2014. július 7., hétfő

WORKSHOP beszámoló IV.

Ez is elérkezett...a második, skanzenben rendezett és összességében a negyedik közös rendezésű kézműves workshopon is túl vagyunk, gazdagodva új barátokkal és új tapasztalatokkal.

Tulajdonképpen írni nem is nagyon tudnék olyat, ami segítene elképzelni a hangulatot, beszéljenek helyettem a képek. Az álló képek a sajátjaim, a fekvőekért pedig nagyon sok köszönettel tartozunk Márton Andinak, akinek a honlapját megtaláljátok ITT!






Öröm számunkra, hogy sokak virtuális kapcsolatát segítettük már eddig is át a személyes világba és abban bízom, ezt még folytathatjuk tovább. Igazi barátságok születtek és születnek, az a célunk, hogy közösséget építsünk és egymás támogató hátterévé váljunk idővel. 

Hogy miért a skanzent választottuk ehhez a folyamathoz háttérnek? Mert érzéseink szerint egy biztos alapot, a gyökeret magát adja minden embernek, aki erre nyitott. A múzeumban megjelenő fenntartható életmódra ösztönző egyéb programpontok közé teljesen jól illeszkedik a mi alkotó napunk. A résztvevőink nem csak egy alkalmat kapnak tőlünk, hanem ettől a naptól kezdve folyamatos támogatást, ha szükséges, szakmai hátteret is nyújtunk nekik ahhoz, hogy bátran kezdjenek bele környezetük saját kézzel történő formázásába.

A kellékek, alapanyagok kiválasztása során elsődleges szempont, hogy természetes anyagúak legyenek, a kötényeket például régi lepedőkből varrjuk saját magunk, és kézzel festjük őket.
A csészéket egy manufaktúrából rendeltük, a sütemények, italok háziak, sok esetben maguk, a vendégeink lepnek meg minket egy-egy izgalmas cukrászremekkel.






A KÉPEK KATTINTÁSRA NŐNEK!


















A terveink hosszú távúak, szeretnénk itt maradni és még sok hasonló alkalom során sokszor találkozni személyesen, mert a virtuális tér tényleg csak az árnyéka ennek a személyes hangulatnak.
A következő alkalom a most következő szombat (07.12.) lesz, ahová még van néhány helyünk és minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A Fehér Levendula műhely két tulajdonosa, Korcsolán Zsuzsanna és Szabó Sándor,
illetve jómagam, Hosszú-Bardócz Éva





2014. június 19., csütörtök

Ajándék csomag

Vannak olyan napok, amikor csak tengek-lengek és vannak olyanok, amikor igazán nagy meglepetések érnek. Így jártam ma is...Kaptam egy csomag értesítőt, de napok óta itt pihent, mert nálunk három órakor bezár a posta és ritka esemény, ha oda el tudok jutni előtte.
Ma elhozta nekem István, mert délelőttös volt.

Hát...ámulat. Borzasztó hálás vagyok!
Évitől jött, druszámtól, aki szintén gyűjtöget ezt-azt és úgy gondolta, ezeket a tárgyakat rám bízza. Az okát nem tudom és nem is kérdeztem, egyszerűen csak boldog vagyok a tudattól, hogy úgy gondolta, nálam jó helyen lesznek.

A csomagot látva több kérdés is felmerült bennem...
Miért nem gyártanak ma ennyire szép csomagolást a tárgyak mellé? Hihetetlen ez az aprólékos munka és kidolgozás, amivel ezek a cérnás dobozok elkészültek egykor.
Az első képen a háttérben szerepel három igazán komoly házi vászon kötény, amikért teljesen odáig vagyok, olyan 50 évesek lehetnek, de az a fajta, amit a szoknyára kell gombolni és nyakban meg kell kötni. Térd alá érő, mint ha házvezető nőé lett volna:)




Nem tudom elmondani, mennyire szeretem ezeket a régi cérnaorsókat a címkéjükkel, a cérna dobozokról nem is beszélve...még azok is mesések, amik csak papírba vannak csomagolva és zsinórral átkötve.
A tipográfiájuk, az alapanyaguk, mind példamutató lehetne nekünk, maiaknak...

2014. június 3., kedd

WORKSHOP beszámoló III.

Az úgy volt, hogy lement már két WS alkalom és úgy gondoltuk, kedvezünk kicsit a pestieknek is azzal, hogy közelebb hozzuk ezt a rendezvényt a fővároshoz.
Be Pestre szándékosan nem akartuk költöztetni, ezért inkább a szomszédba, a szentendrei Skanzenba hívtuk el a vendégeinket.

A Kisalföld tájegységen találtuk meg a legideálisabb helyszínt, a Kisbodaki pajta becses "személyében", ennél klasszabb, hangulatosabb pajta kevés van. Meleg időre számítottunk, direkt jól jött, hogy isteni finom, hűvös volt végig a levegő odabent.





10 órakor kezdtünk, a lányokat a főbejáratnál csoportba verbuváltuk (nem is nekünk kellett, megtalálták egymást egyedül is) és a skanzen vonattal feljöttünk a helyszínre. Tulajdonképpen jöhettünk volna gyalog is, de úgy gondoltuk, ez is egyfajta ráhangolódás egy kicsit másmilyen, kicsit lassabb napra, mint a megszokottak.

Mire megérkezett mindenki, kikészítettük a kötényeket, a gyertyatartókat és minden mást is, amire csak szükség lehet.



 

A társaságnak kb a fele ismerte már egymást a korábbi alkalmakról, aminek én nagyon örültem, hiszen ez is egyfajta nagyon pozitív visszaigazolás nekünk, hiszen visszatértek a lányok. Nagyon gyorsan elszaladt a nap, csacsogással, festegetéssel és komoly eszmecserékkel is, hiszen itt már tényleg mindenki segít mindenkinek.

A mi célunk ezzel a sorozattal egyértelműen nem csak az, hogy megadjuk a kezdő lökést a résztvevőknek, hanem közösséget építünk, legalábbis nagyon szeretnénk. Mindezek mellett tényleg lenyűgöz engem is és házigazda-társaimat, Zsuzsit és Sanyit is, hogy mennyire belelkesednek és mennyire belevetik magukat a munkába a lányok!




Az, hogy a Skanzennel sikerült egy rendkívül kedvező konstrukciót megbeszélnünk garancia rá, hogy ez a sorozat folytatódik, még hozzá ugyanitt, a múzeumban. Tervben van, hogy más helyszíneket is kipróbálunk, más tájegységeken, ettől még izgalmasabb az egész!
Köszönettel tartozunk a vezetőségnek és Ancsának, aki támogat minket!
Hamarosan jövünk a következő alkalom részleteivel, addig is, akit érdekel a dolog, kérem, írjon e-mailt a feherlevendulaworkshop@gmail.com e-mail címre és örömmel válaszolunk minden kérdésre!