2014. július 7., hétfő

WORKSHOP beszámoló IV.

Ez is elérkezett...a második, skanzenben rendezett és összességében a negyedik közös rendezésű kézműves workshopon is túl vagyunk, gazdagodva új barátokkal és új tapasztalatokkal.

Tulajdonképpen írni nem is nagyon tudnék olyat, ami segítene elképzelni a hangulatot, beszéljenek helyettem a képek. Az álló képek a sajátjaim, a fekvőekért pedig nagyon sok köszönettel tartozunk Márton Andinak, akinek a honlapját megtaláljátok ITT!






Öröm számunkra, hogy sokak virtuális kapcsolatát segítettük már eddig is át a személyes világba és abban bízom, ezt még folytathatjuk tovább. Igazi barátságok születtek és születnek, az a célunk, hogy közösséget építsünk és egymás támogató hátterévé váljunk idővel. 

Hogy miért a skanzent választottuk ehhez a folyamathoz háttérnek? Mert érzéseink szerint egy biztos alapot, a gyökeret magát adja minden embernek, aki erre nyitott. A múzeumban megjelenő fenntartható életmódra ösztönző egyéb programpontok közé teljesen jól illeszkedik a mi alkotó napunk. A résztvevőink nem csak egy alkalmat kapnak tőlünk, hanem ettől a naptól kezdve folyamatos támogatást, ha szükséges, szakmai hátteret is nyújtunk nekik ahhoz, hogy bátran kezdjenek bele környezetük saját kézzel történő formázásába.

A kellékek, alapanyagok kiválasztása során elsődleges szempont, hogy természetes anyagúak legyenek, a kötényeket például régi lepedőkből varrjuk saját magunk, és kézzel festjük őket.
A csészéket egy manufaktúrából rendeltük, a sütemények, italok háziak, sok esetben maguk, a vendégeink lepnek meg minket egy-egy izgalmas cukrászremekkel.






A KÉPEK KATTINTÁSRA NŐNEK!


















A terveink hosszú távúak, szeretnénk itt maradni és még sok hasonló alkalom során sokszor találkozni személyesen, mert a virtuális tér tényleg csak az árnyéka ennek a személyes hangulatnak.
A következő alkalom a most következő szombat (07.12.) lesz, ahová még van néhány helyünk és minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A Fehér Levendula műhely két tulajdonosa, Korcsolán Zsuzsanna és Szabó Sándor,
illetve jómagam, Hosszú-Bardócz Éva





2014. június 19., csütörtök

Ajándék csomag

Vannak olyan napok, amikor csak tengek-lengek és vannak olyanok, amikor igazán nagy meglepetések érnek. Így jártam ma is...Kaptam egy csomag értesítőt, de napok óta itt pihent, mert nálunk három órakor bezár a posta és ritka esemény, ha oda el tudok jutni előtte.
Ma elhozta nekem István, mert délelőttös volt.

Hát...ámulat. Borzasztó hálás vagyok!
Évitől jött, druszámtól, aki szintén gyűjtöget ezt-azt és úgy gondolta, ezeket a tárgyakat rám bízza. Az okát nem tudom és nem is kérdeztem, egyszerűen csak boldog vagyok a tudattól, hogy úgy gondolta, nálam jó helyen lesznek.

A csomagot látva több kérdés is felmerült bennem...
Miért nem gyártanak ma ennyire szép csomagolást a tárgyak mellé? Hihetetlen ez az aprólékos munka és kidolgozás, amivel ezek a cérnás dobozok elkészültek egykor.
Az első képen a háttérben szerepel három igazán komoly házi vászon kötény, amikért teljesen odáig vagyok, olyan 50 évesek lehetnek, de az a fajta, amit a szoknyára kell gombolni és nyakban meg kell kötni. Térd alá érő, mint ha házvezető nőé lett volna:)




Nem tudom elmondani, mennyire szeretem ezeket a régi cérnaorsókat a címkéjükkel, a cérna dobozokról nem is beszélve...még azok is mesések, amik csak papírba vannak csomagolva és zsinórral átkötve.
A tipográfiájuk, az alapanyaguk, mind példamutató lehetne nekünk, maiaknak...

2014. június 3., kedd

WORKSHOP beszámoló III.

Az úgy volt, hogy lement már két WS alkalom és úgy gondoltuk, kedvezünk kicsit a pestieknek is azzal, hogy közelebb hozzuk ezt a rendezvényt a fővároshoz.
Be Pestre szándékosan nem akartuk költöztetni, ezért inkább a szomszédba, a szentendrei Skanzenba hívtuk el a vendégeinket.

A Kisalföld tájegységen találtuk meg a legideálisabb helyszínt, a Kisbodaki pajta becses "személyében", ennél klasszabb, hangulatosabb pajta kevés van. Meleg időre számítottunk, direkt jól jött, hogy isteni finom, hűvös volt végig a levegő odabent.





10 órakor kezdtünk, a lányokat a főbejáratnál csoportba verbuváltuk (nem is nekünk kellett, megtalálták egymást egyedül is) és a skanzen vonattal feljöttünk a helyszínre. Tulajdonképpen jöhettünk volna gyalog is, de úgy gondoltuk, ez is egyfajta ráhangolódás egy kicsit másmilyen, kicsit lassabb napra, mint a megszokottak.

Mire megérkezett mindenki, kikészítettük a kötényeket, a gyertyatartókat és minden mást is, amire csak szükség lehet.



 

A társaságnak kb a fele ismerte már egymást a korábbi alkalmakról, aminek én nagyon örültem, hiszen ez is egyfajta nagyon pozitív visszaigazolás nekünk, hiszen visszatértek a lányok. Nagyon gyorsan elszaladt a nap, csacsogással, festegetéssel és komoly eszmecserékkel is, hiszen itt már tényleg mindenki segít mindenkinek.

A mi célunk ezzel a sorozattal egyértelműen nem csak az, hogy megadjuk a kezdő lökést a résztvevőknek, hanem közösséget építünk, legalábbis nagyon szeretnénk. Mindezek mellett tényleg lenyűgöz engem is és házigazda-társaimat, Zsuzsit és Sanyit is, hogy mennyire belelkesednek és mennyire belevetik magukat a munkába a lányok!




Az, hogy a Skanzennel sikerült egy rendkívül kedvező konstrukciót megbeszélnünk garancia rá, hogy ez a sorozat folytatódik, még hozzá ugyanitt, a múzeumban. Tervben van, hogy más helyszíneket is kipróbálunk, más tájegységeken, ettől még izgalmasabb az egész!
Köszönettel tartozunk a vezetőségnek és Ancsának, aki támogat minket!
Hamarosan jövünk a következő alkalom részleteivel, addig is, akit érdekel a dolog, kérem, írjon e-mailt a feherlevendulaworkshop@gmail.com e-mail címre és örömmel válaszolunk minden kérdésre!

2014. május 16., péntek

Monogrammos régi vásznakból született párna


Babaház-projekt

Az úgy volt, hogy mint minden kislány, én is szerettem volna egy olyan igazi, nagy babaházat, de "csak" Barbie házam lett végül, ami azért a nyolcvanas évek elején még nem volt olyan kis dolog. Most 31 éves koromra jutottam el oda, hogy kész, nem várok tovább, nekem kell egy ház.

Minden összejátszott, hogy sikerüljön, megtaláltak a bútorok, Ninán keresztül is, a piacon is, és amikor a Bakancsoson szembe jött ez a komplett szoba, már tudtam, hogy ezt meg fogom építeni mielőbb.



Sajnos menet közben elfogyott a fehér festékem, így jóformán csak félig van készen, de nem tudtam itt abbahagyni közel egy hétre, úgyhogy berendeztem...aztán majd bonthatom le megint, amikor meglesz minden, amit szeretnék még bele.:)
Tervben van, hogy scrapbook kartonnal kitapétázom és az alsó kétharmadra fehér, párkányos lambériát szeretnék tenni.