Tálaló szekrény átöltöztetve

Az úgy volt, hogy nagyon rég gyűjtöm a fehér porcelánokat, ez a mániám. Korábban a konyhába sikerült piacolnom egy nagyon szép kis tálas polcot, de az utóbbi időben kinőttem, ezért szükségessé vált egy komolyabb holmi beszerzése.

Hónapok óta böngésztem a használt búrotok között, amikor rátaláltam erre a darabra a vaterán. Az egyik kedvenc szentendrei eladómnál volt, ami azért is nagyon előnyös, mert ugye onnan származom, könnyű elhozni, hiába 120 km tőlünk.

Beiktattunk hát egy hazalátogatást, és vittünk magunkkal egy 2 méteres, ponyvás utánfutót itthonról, 3000 Ft-ért. Persze egész héten egyedül aznap szakadt az eső, de mivel sejteni lehetett, fel tudtunk készülni.

A szekrény maga statikailag szuper állapotban volt, a belseje is, eltekintve attól, hogy valaki minden eltörött polcot és repedést széles, barna ragasztó szalaggal takart el, és ennek nyomait nitro higítóval kellett kitörölnöm.

Az anyaga dió, minden valószínűség szerint, és még a hátlapja is nemes anyag.

Mivel az aukciót több, mint huszan megfigyelték, nem tétovázhattam és 29900 Ft-ért villámáron elhoztam.

Az "előtte" állapot jól mutatja, hogy alapvetően csak annyi dolgom volt, hogy fessek...Nem nagyon kellett sehol glettelni, vagy ilyesmi. 

Nekem pedig van egy speciális, bár egyáltalán nem szabályos festési módszerem, mert lusta disznó vagyok, bár ezt bármikor, bárki előtt vállalom.

A szabályos ugye az lenne, hogy csiszolom, alapozom, csiszolom, festem, csiszolom, lakkozom, csiszolom, lakkozom, mindezt több rétegben, így elmondva is egy örökkévalóság.

Próbálkoztam kis ideig, mire megtaláltam a megoldást, a TRILAK trinát fantázianevű univerzális alapozója formájában:

                             

Ez az alapozó bármilyen festékboltban beszerezhető, ha a péti gazdaboltban is van, mindenhol lennie kell:) 2230 Ft nálunk egy liter, de ez nyilván változó lehet. 

A festési módszerem lényege a kopott hatás, a matt felület.

Ennek megfelelően nem csiszolok semmit, egyenesen a lakkozott felületre viszem fel hengerrel az alapozót olyan sok rétegben, amennyi a teljes fedéshez kell.

A nehezen elérhető helyeken ecsettel dolgozom, az egyet kiválasztásánál fontos szempont a jó minőség, egyetlen okból, nincsen idegesítőbb az olyan ecsetnél, amiből minden húzásnál hullik a szőr. Arról nem beszélve, hogy ocsmány lesz a végeredmény.

Festés előtt levettem a cilindereket a zárak helyénél (pontosabban a férjem vette le) és nekiálltunk kulcsokat keresni a zárakba is, mert egy sem volt hozzá. Valami eszement okból minden zár különböző volt, végül kiszereltük őket és egy kulcsmásolónak adtuk be, hogy keressen hozzá valamit.

A kulcslyukak helyére eredetileg fiókgombot szerettem volna tenni, de aztán meggondoltam magam és milyen jól tettem...egyszerűen csak visszaraktam a régi cilindereket. Nem hiszem, hogy bármi más itt jobban mutatott volna.

A festék megszáradása után P60 vagy P80-as csiszoló papírral "feltéptem" a sarkoknál a felületet, utána pedig P100-as csiszolóval kicsit finomítottam. A csiszolás még hatásosabb, ha nem teljesen kemény még a felületen az anyag.

Az alsó rész elkészülte után a felső résznek álltam neki, először is maszkoló szalaggal kitakartam az üveget, megspórolandó egy kis plusz munkát, utána az előbb leírt módon festettem és csiszoltam.

Mivel nincsen rajta végül lakk, kopik tovább a felület a használat során és a szállítás közben, a felhurcolkodás közben is érték "sérülések", ám ezekre számítottam korábban és azt kell mondanom, a számításom olyan értelemben be is jött, hogy ezek a plusz sérülések még jót is tesznek neki.

Amikor először megláttam a hirdetést az aukciós oldalon, és láttam, hogy 180 cm a szekrény, tudtam, hogy meg kell vennem, mert a beugrónk hihetetlen "érdekes" méretű, 192 cm széles. Nos, ahogy a fiúk elmesélték, nem volt egy leányálom a kb 120 kg-os szekrényt betenni... az alját még csak-csak, de utána ezen a kicsi helyen rátenni a sokkal nehezebb felső részt, hát...

Örök hálám nekik!

A festés előtt nagy dilemmám volt, milyen is legyen. aztán egyik este bevillant, hogy fehéren a fehér milyen...semmilyen, ezért a belső felületét, ha már egyszer ennyire szép, meg kéne hagyni eredeti állapotában. Úgyis szükség van egy kis keretre és megfelelő háttérre, hogy a porcelánok formáját kihangsúlyozza.

Így is lett:

Végeredményben szerintem szinte felismerhetetlen lett, semmi köze a régi önmagához és amellett, hogy a külseje hófehér, a belsejét meghagytam a réginek. Ez talán csak magyarázkodásnak tűnik, de fontos volt, hogy valahol azért tisztelegjek a régisége előtt.

Ez most ilyen formában sikerült.

Csipkés lámpa mese

A kiindulási állapot

Az úgy volt, hogy ez a lámpa nagyon megtetszett nekem a vaterán és mivel nagyon olcsó volt, 1600 Ft mindennel együtt, működőképes állapotban, lecsaptam rá. Bár eleinte csak a lámpatestben láttam fantáziát, mivel esztergált, festhető kedvem szerint, később jött a megvilágosodás, hogy tulajdonképpen az ernyő formája pedig teljesen alkalmas a kerek csipkéim újrahasznosításához.

A képeken látszik, hogy az eredeti ernyő vállalhatatlan állapotban volt, le is vágtam a vázról, vigyázva, hogy az alapozás sértetlen maradjon. Az ilyen ernyőknél a keretre végig pamut szalag van tekerve, amihez hozzá van varrva az ernyő, hogy ilyen szépen kifeszüljön.
Ezt mindenképpen javasolt megtartani, és ha tönkre van menve, egy ragasztópisztoly segítségével rögzíteni egy jó hosszú szalag egyik végét és újra tekerni. Nagy segítség.

Az ernyő alja hullámos, és a méret adta magát, hogy onnan kezdjem a munkát, így szépen odaillesztettem az első kis terítőt és mivel teljesen jól passzolt, fel is varrtam először az alsó vázhoz, ami be van tekerve, és utána végig az oldalsóhoz is odaöltöttem.
Könnyebb lehet, ha az ember az első terítőnél a keretre hajtja a túl lógó részeket és azokat ölti össze a kifeszülővel. Később a terítők mintája alapján lehet dönteni, hogy hajtsunk vagy ne, és ha nem,melyik minta kerüljön "felülre", melyik kapjon hangsúlyt.

A terítőket érdemes kikeményíteni a munka megkezdése előtt, mert sokkal könnyebb látni, valójában mekkora és mennyire lehet nyújtani, húzni deformálódás nélkül.

NE kezdjünk bele, ha nincsen türelmünk, ha rossz a kedvünk és sorolhatnám, mert nagyon bogarászós, lassú, aprólékos munka, több napba is telhet, az ernyő méretétől függően, de mint egy nagyibb hímzésnél, a végeredmény majd bőségesen kárpótol.

A körök értelemszerűen  fognak lyukakat is hagyni egymás között, hiába törekszik az ember a maximális fedésre, ezeket darabokra vágott vagy kisebb csipkékkel fedhetjük le.

Teljesen kifeszíteni akkor érdemes, amikor a felső peremnél rögzítjük, ott célszerű jól meghúzni az egészet, mert elvileg a függőleges drótokon tud mozogni az anyag.
Felül ugyanúgy be van tekerve a keret, áthajtjuk rajta a csipkék szélét és levarrjuk a kifeszített részhez a felső peremen áthajtva.

Ha elkészült, fújjunk egy nagyot. Veregessük meg a vállunkat, mert az egészben ez volt a legnehezebb munka, innen kezdve jöhet a szórakozás.

Én természetesen nem tudtam kivárni a teljes elkészülést, mert muszáj volt beüzemelnem, hogy lássam, milyen a látvány.
Először egy kis teljesítményű takarékos izzót tettem bele, ami ráadásul tejüveg körte is volt, egyáltalán nem vetett árnyékot az ernyő.
Ám amint kicseréltem egy víztiszta körtére, nagyobb teljesítménnyel, varázslatos árnyékokat kaptam az egész szobában.

Jöhet hát a lámpatest kezelésbe vétele.
Az első dolog, hogy szét kell szedni az elektromos részt, hogy csak a nyers fa maradjon a festéshez.
Ennek az első lépése, hogy a lámpa alján levő rögzítő csavart, ami a vezetéket szorosan fogja, kicsavarjuk egy lapos csavarhúzóval.

Ez az elem lehet műanyag is, amint látjuk, bár megmondom őszintén, eddig még csak fémből láttam. Ha műanyag van rajta, nagyon óvatosan a csavarhúzóval, mert olyan puha anyag ez, hogy azonnal tönkremegy és nem tudjuk visszazárni többet az életben soha.

A kapcsoló felett célszerű elvágni a vezetéket.
Ha ez megvan, akkor már csak ki kell tekerni a foglalat nyakánál levő menetes csavart és felfelé ki lehet húzni az egészet.

Lusta nő lévén nem szeretek csiszolni és a lakásban pláne nem, télvíz idején pedig ide szorulok az ilyen munkákkal (is). Ezért festek alapozóval.
Így nem kell csiszolni és a festék megtapad rendesen, míg alapozó nélkül az előző festék és lakk rétegeken előbb-utóbb elcsúszna az egész.
Dupla réteg alapozót használok, festéket nem is.
A TRILAK Trinát univerzális MATT fehér alapozó vált be a legjobban, aminek egy doboza 9 nm-re elég és olyan 2000 Ft körül van.

Száradás után P60-as csiszolópapírral kicsit leszedtem az élek mentén, hogy kopottas hatása legyen, de mégse annyira...ezt a lépést lehetetlen elrontani.

Villamossági üzletben  vettem egy vezetéket, amin már rajta volt a villás dugó és a kapcsoló, valamint egy foglalatot, amin volt egy db ernyő rögzítő tárcsa. Sosem értettem, miért csak egyet adnak hozzá, ha egy másik is kéne nekem, mondjuk,amivel rászorítom az ernyő peremét erre az elsőre, akkor ahhoz vennem kell egy másik komplett foglalatot is, 500 Ft-ért.
Inkább fogtam magam és itthon levettem egy nem használt lámpáról.
A szerelék ára kompletten 1200 Ft volt.

A "villanyszerelés kezdőknek" című lecke következik:)
A vezetéket behúzzuk a testbe. A végén van két ága a vezetéknek, a foglaltban pedig van egy kis belső elem, amiben két lyuk, két pici csavarral.

Az első lépés a foglalat rögzítése lesz a lámpatestre, amit én a másik, régi foglalat menetes csövével oldottam meg, ami egy apró kis csavarral volt az előző foglalthoz fogva (l. feljebb, a szétrobbantott régi szerelékek képénél).

A menetes csövet betekerjük a lámpatestbe, és rátekerjük a foglalat alját, azt a kis félgömb alakú részt. Ezt a fekete elemet ki kell venni belőle előtte.

A vezeték végén levő két drótot a kis csavarok segítségével rögzíteni kell a két lyukba, teljesen mindegy, hogy melyiket melyikbe.utána pedig az egész vezetéket alulról vissza kell húzni, amíg lehet, és alul a korábban említett csavarral rögzíteni.
Ezután lehet a foglalatra tekerni a hengeres részt, ami majd az izzót fogja, kattogni fog kicsit és nem lehet letekerni, ha már egyszer felkerül, mert ilyen racsnis megoldás jellemzően.

A hengeres részre jön a perem, erre ül majd ár az ernyő, és ha lehet kapni, vegyen mindenki egy másodikat is, amivel rá lehet majd szorítani.
A körte be és voilá, kész!

Nem egy elkészíthetetlen ördöngősség, de olyan ízt, színt és érzést ad, amit nem lehet elmondani. Olyan öröm nézni a fényjátékot a falon, olyan szép látvány.
Az egész munka bőven megéri, mindenkinek azt javaslom, hogy végjon bele és ha kérdése van, keressen nyugodtan!

Jó munkát Nektek! Remélem, megmutatjátok majd a saját verziótokat is!

Etetőszék új ruhában

Sajnos ő az a darab, amiről már nem tudom, hogy hova tettem az "előtte" képet. De sejthető, hogy ha csak annyit mondok, sötétbarna, vöröses árnyalattal, vastagon lakkozva, mindenki tudni fogja, mire gondolok.

A végeredmény viszont pontosan illeni fog a koncepciómba.

Terveztem varrni bele ülőpárnát, és majd valamit biztosan ki is találok, de szigorúan olyat, ami mosható. Ráadásul könnyen mosható, talán még hipózható is, mert Panka most fog elkezdeni megtanulni enni egyedül...

Az utolsó képeken látszik,milyen a kopottsága, ez nagyon egyszerűen elérhető eredmény. Nem kell csiszolni festés előtt és akkor ilyen lapokban jön le, mintha lepattogott volna.
Persze lehet, hogy így könnyebben le is fog, de én nem fogom bánni, mert attól csak még szebb lesz a szemünkben.